Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Esettanulmány, Mezőkövesd, 1911—1944

felső négy osztályból kimaradottak között az 1930—3l-es és az 1937—38-as tanévben, 1941-től pedig éppen hogy megfordul, kevesebben maradtak ki az alsó négy osztályból, mint a felső négyből. Azt mondhatjuk, hogy az első négy osztályból kimaradottak nagyobbik hányada hagyta el az iskolát az I. vagy a II. osztály után (23., 24. táblázat). Ugy látszik, hogy alapvetően mégiscsak az a tendencia érvényesült többségében a kimaradásokban, hogy az alsó négy osztály követelményei egyfajta szelekciókánt működtek, kiszűrték azokat a tanulókat, akik nem voltak képesek elsajátítani az egyetemi tanulmányokhoz szükséges ismereteket. Elenyészően csekély volt azoknak a száma, akik anyagi okok miatt maradtak ki. Persze meg kell mindjárt jegyeznünk azt is, hogy eleve csakély volt azoknak a tanulóknak a száma, akiknek anyagi körülményei nem biztosíthatták a tanulás költségeinek fedezését. Éppen ez az oka a határozottan megfogalmazott általánosításoknak. Akár azt fogalmazzák meg, hogy a szegény szülők gyermekei nem járhattak a gimnáziumba, akár az ellenkezőjét, hogy a gimnázium éppen a szegény tanulókat segítette. Ugyanígy vélekednek a kimaradt tanulókról is. Gyakran keresik és találják meg az okot az anyagi javak hiányában. Hiszen minden kivételes, az általánostól eltérő jelenség sokkal nagyobb érdeklődésre tart számot, ezek számítanak a hivatkozás alapjául, az általánosításhoz már csupán egy erős élmény kell, amely lehet saját élmény is, de lehet külső, hivatalosan megfogalmazott követelmény is. A mezőkövesdi földműves, iparos és altiszti családok közösségében ezek a kivételes esetek jelentették azt a fentiekben elemzett ellentétes törekvéseket, amelyek motiválták az egyének iskolához, tanuláshoz való viszonyát, nevezetesen azt, hogy vonzotta őket, törekedtek oda, vagy éppenséggel taszította, ellenségessé tette a be nem kerülőket vagy az onnan kiesőket. Anélkül, hogy lebecsülnénk ezeknek a kirívó eseteknek a fontosságát, hangsúlyozni kell az iskola magasra emelt követelményrendszerét. 1926—44 között ismerjük az érettségizettek pályaválasztását. A leérettségizett tanulók mindössze 6,5 százaléka nem választott pályát. A pályaválasztást meghatározta az egyes foglalkozások presztízse, a helyi körülmények, a továbbtanulás lehetősgeit illetőleg,