Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Esettanulmány, Mezőkövesd, 1911—1944

diák kapott a konviktusban ebédet, de az otthonról hozott élelemmel is megoldották néhányan az étkezést. A gimnázium végzése meglehetősen nagy anyagi terhet rótt a családra. Kimaradt a családi munkamegosztásból a gimnáziumba járó fiú. A gazdálkodó családoknak pótolni kellett a kiesett munkaerőt vagy a többiek munkájával vagy bérmunkával. A földnélküli családoknak nem csak el kellett tartani a tanuló diákot, hanem hiány jelentkezett az évi bevételben is, hiszen kiesett lehetséges keresete. Az eltartás minősége is különböző volt, ami főleg a ruházkodásra vonatkozott. A gimnázium első osztályaiba még eljárhattak mezítláb, rosszabb öltözetben, de a felsőbb osztályok tanulói már „úri ruhába jártak", ez szinte kötelező érvényű volt. Ezeken túlmenően is voltak költségek: tandíjat kellett fizetni, meg kellett vásárolni a tankönyveket, és az év folyamán több olyan rendezvény volt — előadások, kirándulások -, amelyek szintén pénzbe kerültek. Az iskolai költségek több módon voltak csökkenthetők — lehetett tandíjmentességet vagy tandíjkedvezményt kérni, alkalmanként pénzsegélyt ruhára, tandíjra, és ezenkívül kaptak a tanulók ingyen tankönyvet is. Nem túlságosan nagy számban, de voltak ösztöndíjasok is. E szervezett, intézményesített formák mellett egyéni adományokkal is segítették a diákok tanulási költségeinek fedezését. Nézzük meg először azt, hogy a tandíjmentesség, tandíjkedvezmény mit jelentett, milyen rétegét érintette a tanulóifjúságnak? A gimnázium Évkönyve évenként közli a tandíjmentesek, tandíjkedvezményesek számát. Az 1931-32-es tanévig egész vagy felerészben kaptak a tanulók mentességet a tandíj kifizetése alól. Ez a mentesség a tanulóknak mintegy a negyedrészét érintette a 10-es években. A 20-as évekre lecsökken a tanulók 10—18 százalékára, és csupán a 20-as évek végén kezd ismét emelkedni az arányuk. A 30-as években hat fokozata van a kedvezményeknek, a 40-es évek elejére már nyolc. Ezekben az években igen magas — 35—99 százalék, átlagosan 58 százalék — a tandíjkedvezményben részesült tanulók száma, de jóval kevesebb a tandíjmenteseké, átlagosan 7 százalék (18. táblázat).