Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Esettanulmány, Mezőkövesd, 1911—1944

Az iskolán belüli társadalmi különbségekről nem egyformán vélekednek a volt diákok. Miután folyamatosan jelen voltak a paraszti, az iparos és az altiszti családból származó tanulók az iskolában, ez alapvetően meghatározta a szemléletet, a légkört. Mindenképpen tudomásul kellett venni, sőt el kellett fogadni mindenkinek az elsődleges értékrendet — a tanulást, a tudást. Az más kérdés, hogy a tanuláshoz, a tudáshoz szükséges feltételek, a kisebb és nagyobb közösségektől ez ideig átvett ismeretek, valamint az ösztönzések nagymértékben különböztek egymástól a más-más rétegekből származó diákok esetében. A helyzet legreálisabb megfogalmazása: ,,A beilleszkedéssel nem volt gondja a parasztgyerekeknek, nem nyomták őket, de nem is kaptak semmi különösebb támogatást. A paraszti származás inkább negatív, mint pozitív dolog volt." Sokan vallják a volt diákok közül, hogy „A gimnáziumban nem volt különbség társadalmilag. Nem is tudták, kinek milyen a családja. A tekintély leginkább a tanulástól függött." Vagy egy másik vélekedés: „Nekünk nem számított, hogy ki honnan jött, aki jól tanult, az érvényesült." Az általános megítéléseken túl egy példa: „Az I. és II. osztályban voltak olyan gyerekek, akik kiabálták, hogy ingyenes diákok, ingyenes kosztosok, de mikor összemelegedtünk, akkor már nem fordult elő." A tanulók inkább az iskolában érzékelt különbségekre voltak érzékenyek, nem annyira az otthoni társadalmi helyzetre: „Nekem az igazgató fia osztálytársam volt, engem szemelt ki a fia barátjának. Első félévben már jeles bizonyítványom volt, pedig otthonról semmi segítséget nem kaptam. Azontúl mindig együtt voltunk, külföldre is együtt mentünk a fiával, ő tette lehetővé, hogy a gimnázium elvégzése után két hónapot tölthettem Grazban." Abban az esetben, ha az iskolában elért eredmény kiemelt valakit a többi tanuló közül, mint azt a fenti példánk is mutatja, az úgy érezte, hogy ezáltal saját rétegéből is kiemelkedett, vagy legalábbis bizonyítéknak érezte saját pozíciója emelkedésére. Van, aki ezt tudatosan is átélte: „10 éves koromban kerültem a gimnáziumba. Az úri gyerekek engem nem akartak befogadni, nem ismertek el igazán. Csak egyet lehetett tenni, tanulni, tanulni. Én be akartam bizonyítani, hogy én is képes