Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Interjúk 1-20. sz

vendégségben volt része anyámnak, ha ott volt, mindig mesélte. A matyó hímzést is vitték Pestre,- a Rock Szilárd utcában volt az ő helyük. Bedolgozóik is voltak, de ők maguk is hímeztek. Ott árulás közben is mindig dolgoztak. Piszló Mari néniék elmentek a Vigadóhoz, a Duna korzóra árulni, de onnan a rendőr mindig elzavarta őket. Apám olyan házat épített, amire nagyon büszke volt, még egy 20 holdas gazdának se volt olyan. Nagyapám nagyon durva ember volt, a pénzt a nyakában hordta mindig, nagyanyám nagyon el volt nyomva. Édesanyám mindig biztatta, hogy lopjon tőle pénzt, mikor alszik. Volt 6—8 hold földjük, gazdálkodtak (a szülőotthon udvara az övéké volt). Gyümölcsfával volt betelepítve, a gyümölcsöt árulták a piacon, szilvát, almát, nemes gyümölcs nem volt. Csak a fölösleget adta el. Az emberek nem is akartak jól élni, inkább koplaltak, csak hogy öltözködni tudjanak. A családnak mindig volt olyan tagja, aki elment summásnak. 6—7 testvére volt az apámnak. Kíméletesen élt az én nagyapám. Vett egy kis földet, volt 1/2 hold a szomszédban, amit eladtak a lakodalomra, azt ő vette meg. öreg korára a gyerekei segítették, apám büszkeségből is többet segítette, mert ő summásgazda volt, dupla bért kapott, anyám is gazdaasszony volt. Nagyapám a legidősebb bátyámat nagyon szerette. Neki mindent elnézett, őt kivételezte. Nem volt züllött, iszákos, csak durva. Makacs, gőgös paraszt volt. Apám is olyan ember volt, hogy nem ment be a kocsmába inni, mert egy pohárból adtak mindenkinek italt. Summásgazdának lenni az tekintélyt jelentett. Nem örökölt semmit, mert lemondott a testvérei javára, megvolt a szép háza. A házunk 1914-ben épült, a legjobb asztalossal csináltatta az asztalosmunkát, ö előtte járda volt és villanyilágítás a ház előtt, ő gazdának érezte magát. Este mindig lesöpörte az utat. Szeretett volna földet venni, a kertészetnek. De még a bérletért is nagyon sokat kellett fizetni. Mindig foglalkoztatta az a gondolat, hogy kimegy a város szélére, hogy ne kelljen földet bérelni. Ott, ahol a patak folyt, ami a locsoláshoz kellett olyan drága volt a bérlet, hogy meg lehetett volna venni máshol örökáron a földet. Járgánnyal locsoltunk, lóval.