Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Interjúk 1-20. sz

hold. Azt mondta az apám, fiam olyat adok neked, amit senki nem vehet el tőled. A Kisgazda párt aktív tagja volt. ő maga is szeretett volna tanulni. 1892-ben született, volt téli gazdasági iskola is oda ő is járt, ott tanítottak gazdálkodni. Aranykalászos gazdakörbe is járt. Szeretett tanulni. Járt neki újság, a Népújság, ami hetente jelent meg. Ha tudta, hogy mi jövedelmez többet, azt termelte: pillangós növényeket termelt, pétisót használt. Állattartással is foglalkozott, ő a 20—22 holdon annyit termelt, mint más 40 holdon. A húgom matyóba járt. A staférungja került annyiba, mint az én taníttatásom. Amikor én bekerültem a gimnáziumba, 1936-ban 10 éves koromban, kivetkőztem. Előtte csizmában jártam, surcom volt. A gimnáziumba másként jártam, cipőm volt, meg rövid nadrágom. Én akkor már úrnak számítottam. Azt mondták az apámnak, Jóska te meg vagy hülyülve, hogy urat nevelsz a fiadból. 16-18 évesek volt, azok a fiúk, akikkel korábban együtt voltam, nem fogadtak be. Se úr nem voltam, se paraszt, csak lebegtem, sehova nem tartoztam. Édesanyám másfajta gondolkodású volt. Volt is vita, azt mondta az egyiket úrrá teszed, a másikat meg „mazurrá" (koldussá). A bátyám is morgott, hogy ő nem dolgozik az úri fiúra - mikor én már felsős voltam. Édesapám azt mondta, de ez értelmes. Mikor 4.-es voltam, eljött a tanítóm, hogy írassanak be a gimnáziumba, de édesanyám azt mondta, hogy nincs tehetsége. Beírattak az 5.-be, jártam oda 1 hónapig, akkor az igazgató jött el értem, beíratott a gimnáziumba és kifizette az első tandíjat, azt mondta anyámnak, hogy nem kell fizetni. Édesanyám nem tudta, hogy hogy fizeti azt vissza. A gimnáziumban nagyon kevés tandíjat fizettem, tankönyvet kaptam. A csóró, jótanuló ingyen kapott könyvet. Jóformán csak füzetről kellett gondoskodnom. Később, 6.-7.-ben korrepetáltam, 1-2 diákom volt, akiket tanítottam. Kövesden volt az első maiyó orvos dr. Farkas János, aztán dr. Pap Mátyás, és én. Én voltam a harmadik matyó orvos. Indítékom a tanulásra - az egyik a háború volt, öldöklés, pusztulás, láttam, hogy a szüleim mit szenvednek. Nem a vagyonszerzés. Egyetemista koromban az volt a legfőbb vágyam, hogy ha orvos