Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Interjúk 1-20. sz

Ez az utca gazdasor volt. Általában jómódú gazdák laktak itt. Ilyen utca még a Mátyás utca is. A húgom nem tanult tovább. Otthon tiltakoztak ellene, nem akarták. Kimaradt volna a munkából is, meg pénzbe került a taníttatás. Főleg a nagyszüleim nem akarták. Sokat énekeltem a templomban és a kántor adott be az iskolába. Nagyapámék papnak akartak engem, jezsuitának. Nagyapám tagja volt az Egyháztanácsnak. Bátyja, D.I. egri kanonok volt. De a IV. után kijelentettem, hogy nem leszek pap, akkor hívatott a páter Katona, de nem tudott meggyőzni. A gimnáziumban sokat vitatkoztunk. Még a hittan órákon is társadalmi kérdésekről vitatkoztunk. Több önképzőkör volt. Engem nagyon érdekeltek a társadalmi kérdések. Tartottam egy előadást az önképzőkörben. „Summásmunkásokat keresnek 8 hónapra" címen. Ott elmondtam, hogy földosztással kellene megoldani a helyzetüket. Az első osztályt 60-an kezdtük. Fele paraszt, munkás volt, fele középosztálybeli, körülbelül 10 vidéki. 19-en érettségiztünk, a IV.-ig sokan kikerültek, erős volt a gimnázium. Érettségi után Mosonmagyaróvárra mentem mezőgazdasági főiskolába, Gazdasági Akadémia volt a neve. Behívtak katonának, így félbemaradt a tanulásom. Tagja voltam a Kisgazda Pártnak, titkára lettem, meg képviselő. Mondtam vagy 700 szónoklatot. Egyszer elvittek, 9 hónapra internáltak. 1946-ban a választáskor kaptunk 75%-ot. Hittek nekem az emberek, ismertek, látták, hogy minden nyáron ott arattam a szüleimmel. Dolgoztam Miskolcon az STK-ban, Mezőkövesden a Nemzeti Bankban, voltam TSZ főkönyvelő és az Áramszolgáltatónál pénzügyi ellenőr. A gimnáziumot azzal a céllal alapították, hogy a falu tehetséges szegény gyerekeit taníttatni lehessen. Már a tanári karban is volt több paraszti származású. Éreztük, hogy mellettünk állnak, de nem merték még kimutatni kategorikusan. Tandíjkedvezmény a tanulás után volt, de beszámították a származást is; könyveket adtak díjtalanul a szegény gyerekeknek. Például: B.J. — nagyon szegény volt, csizmadia volt az édesapja, 8