Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Interjúk 1-20. sz

V.A. 1953-ban érettségizett, Budapesten lett villamosmérnök a MÁV tervezőintézetében dolgozik. Az én korosztályomból azért nem adták tovább tanulni a gyerekeket, mert szükség volt a munkaerőre. 2—3 fiúgyerek volt, elmentek dolgozni, megváltották pénzzel a beszolgáltatást. Mindezek ellenére lényeges volt az emelkedés. Ahol általános iskolába jártam, oda kerültem. Egy fiam van, 1985-ben végzett angol-német diplomáciai szakon. Régen csak a pedagógus tudott visszajönni. Ma a műszaki értelmiség, az agrár értelmiség és a jogászok. Édesapám elmondta mindig, hogy szeretett volna tanulni. Apai nagyapámat a múlt század végén baleset érte. Négyen voltak testvérek, édesapám volt a legidősebb, de a 4 elemi után nem mehetett tovább. Már nagyapám is rendszeres újságolvasó volt, odajártak hozzá mások is. Édesapám 12 éves volt, mikor először elment summásnak. Huszton volt félkezes. Azt mondta az édesapja neki, hogy ágaskodj, hadd lássa az intéző úr, hogy nagy vagy. A történelem nagyon érdekelte édesapámat, kapálás közben kérdezgette, hogy na mi volt ekkor, mi volt akkor, mi a fővárosa ennek az országnak. Mikor egyetemista voltam, a papa mindig figyelmeztetett, hogy egy tanárnak nem lehet így beszélni (gyors beszédű vagyok). Nagy mesélő volt édesapám, víg kedélyű. Regénytörténeteket mondott el. Valamit egyszer elolvasott, azt mesélte, téli estéken olvasott. Nem volt tagja semmilyen szervezetnek, a dalárdának sem. Ez a cselédkedés miatt volt. Édesapámnak az volt a dicsőség, hogy egy nap alatt egy hold földet bekapált. Vagy kaszálni is nagyon jól tudott. Nem volt olyan spekuláló, nála az újítás a munka könnyítésére vonatkozott. Csizmás volt. A 30-as években volt egy bőrkabátja, az kitartott haláláig. Nagyapám még gatyás ember volt. Édesanyámnak 4 testvére volt. ő matyóba járt haláláig. Édesapám mesemondó volt, történeteket mondott, az életével kapcsolatban. 4 évig volt fogságban.