Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Interjúk 1-20. sz

Pestre. Igazgató lettem, 45 után akartak feljebb vinni, de az igazgatóság volt az egyetlen, amit vállaltam. Lukács Gazsival leveleztem, amit ő írt, meg amit tudtam Mezőkövesdről az elég volt, nem akartam oda menni. A beilleszkedéssel nem voltak gondjaik a parasztgyerekeknek, nem nyomták őket, de nem is kaptak semmi különösebb támogatást. A paraszti származás inkább negatív, mint pozitív dolog volt. A támogatás a tanulástól függött, meg a vagyoni helyzettől is. A községházán szegénységi bizonyítványt kellett kérni, azzal és a jó tanulmányi eredménnyel lett valaki tandíjmentes. Volt segítőegyesület, ahová leadták a gyerekek a régi tankönyveket. Innen kapott az ember l-l darabot. Volt egy hittanárunk a gimnáziumban, akinek legalább olyan szava volt, mint az igazgatónak, ő segítette azokat a gyerekeket, akik papnak akartak menni. Engem is segített, amíg úgy volt, hogy én is pap leszek. 7. Az én apám kovács volt, harangozó volt a mellékfoglalkozása. A 30-as évek elején nem voltunk mi sem olyan jó helyzetben. A 6. elemiből mentem gimnáziumba, naponta jártam be, kerékpárral, azért hogy erősödjek. Télen bent laktam a konviktusban. Engem az itteni pap javasolt, az ebédet és a vacsorát ingyen kaptam. Egy nagyon régi kis parasztházban laktam, régi földesház volt, a II. gimnáziumtól K.B.-vel (Egerfarmos) együtt. Dr. K.I. szegénycsaládból származott, ő is bejáró volt, egy családnál kapott kosztot a tanításért. VII.-VIII.-ban 10-12-en voltunk ilyenek. Első-második osztályban voltak olyan gyerekek, akik kiabáltak, hogy ingyen diákok, ingyen kosztosok, de mikor összemelegedtünk, akkor már nem fordult elő. A fizetés a konviktusban a tanulmányi eredménytől függött, meg a szülők helyzetétől. A tandíj is a tanulmányi eredménytől és a családi helyzettől függött.