Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)
Dokumentumok 1-20. sz
előadásra, amelyeknek tárgya, úgy hiszem szintén fokozta volna tagjaink általános kultúmívóját és különösen érdeklődését, az általános nemzeti kérdések iránt. Ámde az ősz folyamán beállott bizonytalan külpolitikai helyzet számos tagunkat elszállította katonai szolgálatra közel a karácsonyi időkig. Viszont, akik itthon voltak, azok éppen az előadásokra alkalmas időben nagy izgalommal és érdeklődéssel hallgatták a rádió híreket az országos és világtörténelmi eseményekről, amelyek minket, mindnyájunkat annyira közelről érintettek. — Ezért tehát nem kezdtük meg novemberben ezeket az előadásokat és egyelőre erre az évre le is mondtam róluk. Azonban ugyancsak komoly társadalmi célokat, kulturális haladást, a népi összefogás és az egymásra találás céljait szolgálják azok a kul túresték, amelyeket a farsangi időre minden vasárnapra bevezettünk. Hiszen az egyes mezőkövesdi társadalmi egyesületeket, ámbár ugyanabból a népből, ugyanabból a fajtából valók a tagjaik, mégis olyan mély szakadékok választják el egymástól, hogy az összefogásukat, az egymásratalálásukat alig lehetett elképzelni. — Nos hát, a Kör vezetősége azt hiszi, hogy amikor a különböző népi jellegű társadalmi egyesületeket összehozta abból a célból, hogy felváltva, részint önállóan, részint közösen minden vasárnap egy-egy tanulságos és egyúttal szórakoztató előadást rendezzenek és ezekhez barátságos együttérzéssel jöjjenek össze mindegyik egyesület tagjai és hozzátartozóik, akkor nem végeztünk haszontalan munkát. Sőt én hiszem, hogy nagyon is hasznos munkát végeztünk éppen elsősorban a mezőkövesdi népi társadalom különböző rétegeinek egymásratalálása, összefogása és ezzel e nép társadalmi súlya és ereje növelése tekintetében is. * Mindezzel azonban kedves testvéreim nem tettünk még eleget! Mindez még csak gyenge kezdet! Hát mi legyen a folytatás? Nem akarom most itt a közgyűlés tagjait a jövőre szóló program adással fárasztani! Hiszen az igazi értéket nem a szép programok, hanem csak a tettek jelentik.