Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Dokumentumok 1-20. sz

egymásért, a közösségért való élni, a közösségért való dolgozni és áldozni tudás nemes erényét. . . , egyszóval, amelyből meríthette volna azt a társadalmi erőt, amely nélkül hatalmas tömegei csak súlytalan tömegek, amelyekkel számolni nem kellett. És ne gondolja senki, hogy én itt politikai súlyra gondolok. Nem! Hiszen én megvagyok győződve arról is, hogy csak a társadalmilag jól megszervezett tömegek tudják biztosítani tagjaiknak gazdasági törekvéseit is, tudják megkönnyíteni a mindennapi kenyérért való küzködés terheit is, tudják megadni tagjaiknak a módot a mai időben a gazdasági előrehaladás céljából is annyira szükséges általános művelődésre és tudják megadni a módot az élet terheinek megkönnyítését jelentő nemes és vidám szórakozásra is. Talán általános és jellegzetes magyar hiba az, hogy a magyar falu életét az elmúlt évtizedek folyamán csak az országgyűlési képviselőválasztások néhány hetes hadjáratai tudták felpezsdíteni. Ilyenkor itt, Mezőkövesden is volt élet, mozgás, szervezkedés. De ezeknek a fellángolásoknak vége rendszerint az volt, hogy a hadjárat a látszólagos nagy összefogás ellenére is elveszett s a matyóság a becsapottság érzetével esett vissza újra a teljes szervezetlenség, szétszórtság súlytalan állapotába. — A legutóbbi években mintha elért volna némi eredményt egyik itteni népi eredetű összefogás és szervezkedés a községi, sőt a vármegyei választásoknál is. Ezek azonban ismét csak pillanatnyi, sőt jórészt csak látszat eredmények, mert a szervezkedés alapját főleg jelszavak alkotják, a szervezkedés alkalmát pedig a pártpolitika adta. — A jelszavak pedig hamar elkopnak, vagy szebben, aktuálisabban hangzókkal, többet Ígérőkkel hátraszoríthatok, a pártpolitika pedig nálunk még soha sem bizonyult összefogó, hanem mindig inkább szétválasztó erőnek, így esett, hogy ma a matyóság politikailag is legalább négy, ha ugyan nem több malomban őröl, ahelyett, hogy egyfajúan magyar, és egyvallásúan hatalmas tömegével erőt adna ezekben a sorsdöntő órákban a nemzet jövőjét egyedül biztosítani tudó, nem jelszavas, de becsületes keresztény, a legszélesebb népi elemekre támaszkodó, öncélú, magyar nemzeti és a szociális igazság és józan méltányosság parancsait megalkuvást nem ismerőén érvényesíteni akaró irányzatnak.