Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Dokumentumok 1-20. sz

világtörténelem legnagyobb igazságtalanságát követték el azok, akik a világ bíráinak szerepében tetszelegtek! Most pedig, amikor az igazság hosszú esztendők után mégis útnak indult ismét, akkor eljött ön ide miközénk személyesen is, hogy együtt örülhessen ezzel a néppel, együtt örülhessen ezzel a nemzettel, de egyúttal hogy meggyőződjék akarva nem akarva arról is, hogy igenis érdemes ezért a népért, ezért a nemzetért valamit tenni! Érdemes igen! Mert hiszen ezt a nemzetet azalatt, míg hosszú évszázadok folyamán egyebet sem tett, mint küzdött, vérzett, fogyatkozott és állandóan gyengült csak azért, hogy a nyugati népek nyugodtan fejlődhessenek és erősödhessenek, mondom, ezt a nemzetet sokszor rabolták már ki, sokszor fosztották ki erőszakos, álnok és hazug kapzsi kezek, de egytől nem tudták megfosztani: a becsületétől. És ez a magyar becsület parancsolja nekünk a legszebb emberi erényt: a hálát. Amikor tehát a magyar nép, a magyar nemzet a legnagyobb tisztelettel és hálával fordul ama három európai nagyhatalom és e hatalmak nagy vezérei felé, akik lehetővé tették állásfoglalásukkal, hogy a trianoni börtönnek egyik fala leomoljon, ugyanakkor a legnagyobb tisztelettel és főként a legnagyobb hálával fordul ez a nép Ön felé, Nemes Lord, aki elsőnek döngette meg a világ szemeláttára ezeket a falakat! Kifosztottak vagyunk most is, semmink sincsen amivel fizethetnénk, csak Istensugallta nemes érzéseink. Ezekkel rójuk le tehát hálánkat röviden így: Köszönjük Nemes Lord, amit eddig értünk tett, köszönjük, hogy letiportságunkban velünk érzett, köszönjük, hogy a magyar igazság kikűzdésében tevékenykedett! Áldjuk önt! És kérjük a magyarok Istenét is. Áldja meg önt minden lépésében, amelyet önmagáért, családjáért, nagy nemzetéért és. . . amit értünk még a jövőben tenni fog! Köszönet önnek! Áldás Önre Nemes Lord!