Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Dokumentumok 1-20. sz

Ennek ami előbb említett közönségünknek, amelyre számíthatunk, egyik részének sem állanak rendelkezésre felesleges anyagi eszközök, itt nálunk nincsen senki, akinek felesleges bankóktól duzzadna a zsebe. Legfeljebb egyszerű, szerény igényű és szerény zsebű közönségről lehet szó, amelynek semmi esetre sincsen pénze luxus-cikkek vásárlására, hanem örül, ha mindazt meg tudja venni, amire valóban nélkülözhetetlen szüksége van. - Ebből következik, hogy nem okos dolog csupán mutatós luxus-tárgyaknak, dísztárgyaknak kiállítására gondolni. A kiállítás szolgálja elsősorban a mindennapi életet ! Olyan ruházati cikkek, háztartási és gazdasági eszközök, olyan fogyasztási cikkek kerüljenek tehát túlnyomó többségben kiállításra, amelyek elsősorban a magyar kisgazda-földmíves társadalom, a kisiparos társadalom, a kiskereskedő társadalom és az egyszerű, szerény viszonyok között élő tisztviselőtársadalom mindennapi szükségletét szolgálják. - Gondoljon pedig minden kiállító arra, hogy a mezőkövesdi közönségnek óriási többségét mégis csak a földmíves elem alkotja, tehát a kiállítandó tárgyaknál számítson minden kiállító elsősorban erre a foglalkozási osztályra. Az a kiállítás, amelyen sok szép úri öltöny, sok szép, díszes és különleges technikával készült cipő vagy csizma, sok gyönyörű, ritka prém, gyönyörű és titkos fiókos luxus bútorok, díszes és patent-működésű szivaros dobozok és sok egyéb ehhez hasonló dolog van csak kiállítva, az a kiállítás mondom, lehet nagyon szép, nagyon mutatós, nagyon díszes. . . de soha nem lesz itt, Mezőkövesden egyúttal anyagi hasznot s ezzel a mai nehéz viszonyok között annyira szükséges buzdítást hozó. Mert az ilyen kiállításról ami közönségünkből igen kevés látogató megy el azzal a gondolattal, hogy otthon majd megbeszélje, nem kellene-e ezt vagy azt megvenni, nem kellene-e újra és újra visszamennie, hogy ezt vagy azt a tárgyat ismételten megnézze vagy megnézesse a feleségével, leányával stb. és végül is megvegye. . . Az ilyen kiállításról mindenki, főként a földmíves társadalom feltétlenül üres kézzel megy haza. Hiszen ma százszor és ezerszer is meggondolja magát mindenki, amig kiad csak két garast is olyan dologért, amire nincsen éppen szüksége. De olyan kiállításról: amelyen egy-két finomabb és drágább ruhadarab mellett jó, erős anyagból, szépen megvarrt munkáska-