Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Dokumentumok 1-20. sz

kerülhet ki eladásra úgy, hogy az utána járó forgalmi adók ne legyenek pontosan leróva. Hiszem, hogy ilyen lelkiismeretesen seki e téren nem járt el, sőt tekintve, hogy minden ilyen irányban foglalkozók között az én forgalmam a legnyíltabb és egyúttal a legkisebb, senki ilyen pontosan nem is járhat el. Míg meggyőződésem az, hogy a Mezőkövesdről kikerülő matyó-kézimunkának túlnyomórésze kikerüli a forgalmi adót, addig nálam egyetlen darab sem kerülte azt ki. A katolikus legényegylet alkalmi gyülekezetén 1938. január Mit állítsunk ki egy mezőkövesdi ipari kiállításon? Mit állítsunk ki? Hogy ebben a kérdésben bárki is dönthessen, előbb két fontos kérdésnek tisztázására van szüksége. A két kérdés a következő: Először: Mi legyen a kiállításnak célja? Másodszor: Kiknek, milyen közönség számára szóljon ez a kiállítás? Mi legyen tehát a kiállítás célja? Mert hiszen lehet kiállítást csupán azért is rendezni, hogy egy község, egy város, egy nemzeti állam bemutassa ország-világ előtt a maga múltját és jelenét, megmutassa, hogy fejlődött a mai napig kultúrája, ipara, mezőgazdasága, kereskedelme, közlekedése stb. stb. — Ilyen kiállítás volt az eddig legnagyobb magyar kiállítás, az 1896. évi milleniumi kiállítás Budapesten, az egész városliget területén. Heteket, sőt hónapokat töltöttem ezen a kiállításon, hiszen akkor mint egyetemi hallgató állandó budapesti lakos voltam. Gyönyörű volt! Felvonult a magyar nemzet ezeréves múltja, dicsősége és szenvedése, felvonult a magyar nemzet kultúrájának ezer éves fejlődése és az akkori boldog jelenje! Minden szép volt, mutatós volt, de . . .eladó semmi sem volt! Bemutató, díszkiállítás volt ez, amelyet egy ezeréves nemzeti lét után megengedhettünk magunknak, hogy megmutassuk a világnak, hogy voltunk és vagyunk is valakik! Hogy áldozzunk milliókat minden anyagi haszonra való gondolás nélkül,