Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Dokumentumok 1-20. sz

Tudjátok ti is nagyon jó, hogy a sure mellett a matyó legénynek legszebb dísze mindenkor a gyolcs gatya és a szépen hímzett bőujjas ing! Csak ünnepre, a nagyünnepre, főként nyáron! Egyetlen egy gatya, egyetlen egy bő ingujj egy egész életre! Hiszen mondom, csak ünnepiviseletnek! Aztán azt gondoltam ki, hogy nem is kell, hogy az egész inget őrizzék ilyen ünnepinek! Két darab ingujj, amely szépen és könnyen felgombolható egyszerű cérnakapoccsal, és levehető amint hazajön a legény, hogy ne akadályozza otthon a kényelmét! Nem is kell otromba nehéz hímzésűnek lenni! Nem is szép az a túlnehéz, selymes hímzés! A likacsos hímzésű és piros pamutos folyókás ingujj! Istenem, de szép volt! Hát vegyétek fel újra, mikor templomba mentek, ha ünnepnapon az utcán jártok! Ne tagadjátok meg azt, hogy magyarok, hogy matyók vagytok! Gyolcs gatya, lobogós ingujj! Az egész világ értékelt, hát becsüld meg te is! Ha az egész világ annyira értékelt, hogy nem sajnál érte nagy áldozatot, nagy költséget, és eljön Amerikából, Ausztráliából, Japánból, csak hogy megnézzék azt a gyolcsgatyás, ingujjas, cifrasurcos magyarlegényt, hát adj rá te is valamit, vedd vissza, amit ledobtál, amit elkótyavetyéltél, mert az nemcsak szép, nemcsak értékes, hanem egyedül a tied, egyedül a tied az egész világnak minden népe között. Azt mondjátok, nem lehet, drága a gyolcsgatya! Higyjétek el, nem drága, mert behozza! Hát még ha anyáitok, ha testvéreitek ismét maguk fonnák, maguk szőnék a gatyára, az ingre valót, és nem szaladnának mindenért a boltba! Pedig meglesz ismét a kenderásztató Kövesden, csak termeljétek a kendert! És ha a józan eszére tér a nép és hallgat a komoly, a szerető szóra, ha ismét forog a fonóban telente az orsó itt is, mint a képen láttátok másutt még, és ha ismét zakatolnak a matyóházakban az eszváták, a szövőszékek, akkor ismét lesz gatyára való és ismét tőletek veszi majd a polgári, az úri nép a szép, az erős házi vásznat és csurran egy kis pénzmag egyébre is! Hogy nem lehet már visszahozni azt ami elmúlt, sőt hogy szégyenlik sokan ezt az ősi holmit magukra venni! Hát lehet visszahozni! Lehet, mondom hogy lehet, csak néhány bátor és jólelkű, becsületes legény példája kell! Mert a példa vonz. Amint a keresztanyáknak azt mondottam itt a napokban, hogy álljanak össze néhányan, csinálják meg a keresztfiúknak a korozsmát,