Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Dokumentumok 1-20. sz

nyáron is izzadsz benne, a félvilágért sem tennéd le! Régebben az ing felett ott volt a lajbi és más semmi nyáron! Most kell a svetter is, hogy úgy izzad tőle, hogy majd meggebed, ezt nem nézi, a fontos, hogy a svetter rajta legyen! Hogy a jó Isten áldjon meg benneteket! Hát csak az asszonynak van annyi esze, hogy az eresz alá álljon, ha esik az eső? Legyen végre a matyó legénynek is legalább annyi esze, hogy lehajítsa magáról azt a ronda svettert, ha csurog róla az izzadság! A matyólegényre a pamuttal kivarrott mosható ing való és feléje a lajbi, télen pedig a meleg kabát, mente vagy akárhogyan hívják! A svettert hagyjátok a városszéli hintáslegényeknek, viselje azt a fővárosi strici! Még egy van, amit ünnepnapon a legtöbb matyó legény feltesz! Dicséretekre legyen mondva: a matyó legénykalap! Tartsátok is meg, csiktolluval, rezgővel, ha van! Ez a tietek, itt született ez a kalapforma, matyó kalap az, ne hallgassatok senkire. A divat, a kényelemszeretet majd alakítja még egy kicsit, hogy kényelmesebb legyen. De ünnepi dísznek a mai formájában is jó. Csak tartsátok meg ünnepre ezt a ti legénykalapotokat, hétköznapon pedig jó a levente-sapka. A Micisapka szovjet legényeknek való, nem magyar falu legényének! No de fiaim! Mi van a surccal? Mindig kevesebbet látni még ünnepnapon is! Sőt már a legények is felveszik a sárgacérnás, géppel varrott svarc-gelb, fekete-sárga kötőt! A szép, surcrózsás, tarka, kézi hímzésű surcot ne hagyjátok! Hát ne hímeztessétek kötésig, elég a felét behímezni, vagy annyit sem! Nincsen párja a világon ennek a gyönyörű ruhadarabnak, ha a régi, ha a matyós surcrózsával van kivarrva, kivált ha a jövendőbeli saját maga varrta ki! Ünnepnapon ne menjen az utcára ilyen sure nélkül a magyar matyó legény. Hétköznapon, munkában jó akármilyen, de ünnepnapon! Hiszen elég egy sure az egész legényéletre és csak akad minden kövesdi legénynek még valakije, akit neki szántak a kövesdi lányok közül! Mert fiaim! A sure egyik legfontosabb darabja a matyó népviseletnek. Aki a matyó-surcot leveti, az megtagadja apját-anyját, aki a tarkán hímzett matyó surcot felcseréli holmi géppel varrott miegymással, az megtagadja fajtáját, aki matyó legény leveti a matyó-surcot, az elhajítja az utolsó falat kenyeret, amelyet a jó Isten még a matyó népnek szánt!