Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Dokumentumok 1-20. sz

öltöznék, elvesztené érdekességét, elvesztené az idegenek érdeklődését és eltűnnék a nagy szürkeségbe, senki nem venné észre többé. A mezőkövesdi népviselettel együtt megszűnnék minden kereset, amely a varrásból oly nagy mértékben kerül mostanában évek óta ide. Két szék között a pad alá kerülne ez a nép! Sem földmunka, sem varrás! Csak a gyomornak korgása maradna meg, elégedetlenség, koldus bot. . . És akkor hiába beszélné valaki, hogy hadd korogjék, csak ragyogjék, mert nem lenne többé miből megvenni a ragyogót. . . Korogni fog, de ragyogni már nem! Tehát kedves hallgatóság, száz szónak is egy a vége: Fontos érdeke a kövesdi népnek, hogy megtartsa őseinek színes, tarka népviseletét, mert ez ma már nem hiúság kérdése, hanem fontos kenyérkérdés is. De tartsa meg a népviseletét a maga eredetiségében, amelynek fődísze, egyedüli dísze volt a saját kezemunkájával előállított hímzés. Szépen hímzett sure - pamuttal vagy akár a tartós műselyemmel — hímezve, tartós, jóféle pamutból otthon kötött rojttal. De ragyogó ne legyen rajta egy szemnyi sem. Azután pántlika is lehet egy-kettő, amelyet azonban nem a kövesdiek elromlott ízlését kihasználó gyárak csináltak, hanem a kövesdi nők ügyes keze hímezte megfelelő vászonra vagy más anyagra. Nem maradhat el egy-két színes kutyácska sem az ingvállon, és a tarka purgamen szoknyát is díszítheti alul egy fekete klottra sajátkezűleg kihírnzett pántlika: ha jó és szép az olasz asszony szoknyáján a kövesdi nőnek hímzése, szép lesz az itt is, szebb lesz mint a bolti tarka, és minden bizonnyal olcsóbb és értékesebb. A menyasszonyt és a vőlegényt is de szeretném látni ismét a régi szép, nemes díszében! A menyasszonyt egyszerűen öltözve, egyszerű sötét vagy fekete rojtos kendő a vállán, fekete bőkötő előtte, egy-két magahímezte fekete klott alapú pántlika, egyszerű nem csillogó párta a fején. . . A vőlegényt tiszta fehér, apáról fiúra ököklődő likacsos hímzésű bő ingujjban, fekete dolmány ócskában. . . Istenem, de szép volt ez! Még nem is olyan régen, 14 évvel ezelőtt, de sok szép menyasszonyt és vőlegényt láttam ily egyszerűen az Isten oltára elé lépni. Milyen szép is volt egy ilyen fiatal pár: a sötétbe öltözött ifjú menyasszony és a fehérbe öltözött ifjú vőlegény . . .mennyi kifejezés, mennyi komolyság volt itt az öltözékben is. . . a komoly,