Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Dokumentumok 1-20. sz

1. Már a kicsiny pólyás gyermek is hatalmas színpompában jelenik meg édes anyjának ölében az utcán. Az anya két kezével erősen átölelve tartja a „baba dunnát", amelyben a kis baba cifra öltözetben mutatja magát. Bámulatos néha az a fényűzés, amelyet az ilyen babadunna mutat gazdag fodraival, pántlikáival, egy és kétsoros csillagosokkal, singolt betétekkel és más dísszel. Ne képzeljék azt, hogy ez ünnepi dísze csupán a kis gyermeknek. Ellenkezőleg, ez a közönséges 2. hétköznapi megjelenése a gyermeknek, amely az utca porában is csak olyan díszesen játszik. Ott is oly díszes horgolt, vagy színes kásmirből való, öt-hat soros, sűrű ráncokba szedett, színes csipkével szegett főkötőben és rékliben játszik a gyermek, hogy az ember szinte elbámul néha rajta. 3. Amit a kis pólyás gyermekkel megkezdenek, azt folytatják a már járni tudó gyermeknél. 5—6 éves korig a fiúkon és a leányokon majdnem teljesen egyenlő a viselet. Ugy hogy ha nincsen kalap a fiúcska fején, sokszor alig lehet a fiút a leánytól a ruházatát nézve megkülönböztetni. Amint járni kezd a gyermek, ott találjuk rajta mindig a díszesen hímzett „surcot" és a szoknyát alul mereven szélesítő höndörgőket, azaz a szőrzsinorral beszegett erős ráncokba szedett, az alsó szoknyához varrt fodrokat, amelyek azután a nők egyik nélkülözhetetlen öltözködési kellékét és díszét teszik. Természetesen a korral a különbség mindinkább szembetűnő lesz a fiúk és leányok között. Az öt-hat éves kis leánynál hamar megjelenik a színes rojtos vállkendő, amely a fiúknál soha sincs meg, majd a vállkendő alatt különösen nyáron a színes kis kabátka az u.n. ,Jitya", amelynél már a kis csitri leánykán is ott van a jól kitömött szép ingváll és az arról lecsüngő színes szallagdíszek: a ,'kutyák". A fejlődő leányról a rojtos vállkendő már el nem maradhat. Rettenetes forróság legyen az, amelyben esetleg a nehezebb munkánál lekerül a vállkendő. A nagy leánnyá válás külső jele, mint valamikor az úri nőknél a hosszú szoknya - mostanra ez persze nem áll — a matyó leánynál az, hogy vasárnap délelőtt a templomba komoly díszbe öltözik, amelynek jellemzője, hogy a színes hímzett sure lekerül, s a höndörgős szoknya felett a szoknyát szélesen fedő fekete szatin-ből való, alul több sor színes szőrzsinorral díszített ,,bő kötő" van s efelett néhány pántlika, a nyakon pedig az üveg-gyöngyös kaláris. Megjegyzendő, hogy a matyó leányból hamar lesz nagy leány. 14