Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Dokumentumok 1-20. sz

hadjáratában szinte erején felül támogatta, rendkívül kedvelte. Fel van jegyezve egy meglévő eredeti okiraton, hogy Mezőkövesd Mátyás királynak a csehek ellen viselt háborúja idejében csak egyetlen egy alkalommal 40 szekér búzát, 20 szekér zabot és töméntelen más élelmiszert ajándékozott önként. Természetes, hogy a király sem volt hálátlan. Az akkori okleveleken már pontosan a mai nevén szereplő, egyébként mint most, akkor is teljesen falusias jellegű községnek számos kiváltságot adományozott, szabadkirályi várossá emelte azt, 1464-ben a városnak egy ma is használt pecsétet adományozott: „Sigillum Liberi Regii Oppidi Mezeo-Keövesd" felírással; a várost több ízben személyesen is meglátogatta, így 1472-ben is, amikor az oklevelek szerint ismét növelte önállóságát és önrendelkezési jogát, amely pedig eddig is már szokatlan volt. A király kedvelt népe ebben az időben majd minden fiúgyermeket Mátyás névre keresztelt s ez a szokás évszázadokon át feltűnően jelentkezik az anyakönyvekben. Az egész nép magát azóta is büszkén a nagy király kedveltjének, Mátyás népének, becéző alakban „matyó"-nak nevezi. Azóta sem ismer el maga fölött más urat a királynál, s ha a mai időkben kénytelen is kényszeredve meghajolni a közigazgatás rendje előtt, annyi azonban bizonyos, hogy az utolsó matyó gazda is különbnek tartja magát akármelyik odaküldött tisztviselőnél, akit fizetett cselédnek tart csupán, ha olyan jó kabátot visel is. Bizonyos, hogy nincs még egy községe az országnak, ahol a főszolgabíró legyen az egyébként bár kicsoda is, oly keveset tud imponálni a népnek mint Mezőkövesden. Ember legyen a talpán, aki csak külső forma szerint is simán keresztül tudja vinni közöttük a közigazgatás újabb rendelkezéseit. Nem csoda, hogy Mezőkövesd főszolgabíráiból kerülnek ki rendszerint Borsod vármegye vezetői, alispánjai, főispánjai. Igen jó iskolája ez a közigazgatásnak. Egyszóval a matyó függetlenség, a matyó büszkeség ma is ott él á népben. Innen magyarázható csak, hogy a matyó még ma is örök időkre megszégyenítőnek tartaná, ha fajtájából bárki is házi cselédnek szegődnék el, avagy más községbelihez menne férjhez. Nem is tette meg ezt a gyalázatot egy matyó sem. önálló s csoportos, u.n. summás, szabályosan, egyenrangú félként szegődött munkásoknak a lakosság ezrei mennek el évenként az ország legtávolabbi vidékeire sőt idegen országba is, de házi cselédnek elmenni, aki felett esetleg a