Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Dokumentumok 1-20. sz

A matyó népművészetről 1916. február havában, Zsolnán, a hadiárvák javára rendezett országos kézimunka kiállítással kapcsolatban tartott előadások vázlata (1-ső nap) Mindenekelőtt bocsánatukat kell kérnem azért, hogy a mai nagy időkben, amikor az emberiség minden kicsi cseppjének gondolata a nagy világháborúhoz tapad, amikor lelkünk, szívünk minden érzése annyi fronton az ellenség gyilkos tüzének kitett hőseink felé száll, amikor minden nyilvános szó a nagy háború aktuális kérdésének van szánva, én itt olyan témáról szólok, amelynek önmagában véve a világot ma kizárólagosan foglalkoztató kérdésekhez semmi köze sincsen. Hogy én, aki mondhatnám majdnem véletlenül cseppentem ma ide önök közé egy kis beszélgetésre, mert hiszen szavaim csak egy egyszerű beszélgetésként való megítélésre tartanak igényt, s távol van tőlem, hogy azokat rendszeres előadássá formálni akarjam, hogy én — mondom - mégis előállók ezzel a nem háborús témával, ahhoz a bátorságot abból a tényből merítem, hogy az alkalom, amely idehozott (úgy tudom legalább), szomorú kapcsolatban van a háborúval is. Az igen tisztelt „Zsolnai Nőegylet" (ma megnyílt) kiállítása, amelynek egyik szerény részecskéje az én jelenlegi szűkebb hazám egyszerű paraszti női kezeinek terméke, annak a nyomorúságnak az enyhítését célozza, amely nyomorúság elsősorban a háború következménye. Hogy a háborús nyomor enyhítésében némi segédkezet nyújtsunk, küldtük el erre a kiállításra Mezőkövesd munkás matyó kezeinek szerény produktumait. Ha pedig már itt vagyunk, megengedjük magunknak azt a kis szerénytelenséget, hogy kicsit többet is beszéljünk magunkról, hogy olyan oldalról is megismertessük magunkat, amelyről a kiállításon látható néhány kézimunka darab felvilágosítást nem adhat.