Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Népi írásbeliség - kéziratos füzetek - A kéziratos füzetek csoportjai

„A házunkat a front eltüntette, mindenünk elveszett. A házasságomhoz sem volt szerencsém, mert rosszvérü asszonyra találtam, elhagyott, s esszeállott másval."

89 Első feleségétől elvált, Andrásfalváról hozott új asszonyt. „Elvettem a mai feleségemet. Született tizenegy gyerekünk, három fiu és nyolc leány. Négy Bukovinában halt meg, egy Bácskában s egy Nagyvejkén."

90 A háború pusztításait pótolták, vettek földet, tehenet. Helyzetük hamarosan újra megváltozott. „A románok hencegni kezdtek, a vasgárdisták s a kuzisták, hogy Románia a románoké, minden nemzet menjen a hazájába. 1940-be a németek kitelepítése után a helyzet csak rosszabbodott. Egyes embernek nem volt tanácsos kimenni a faluból, mert az oláhok megtámadták. 1941-ben teljesült az oláhok kévánsága: műnket es hazahozott a magyar kormány."

91 Földjüket, házukat otthagyták. Bácskában Kiscservenkán telepítették le őket. Mindenki családja szerint kapott házat - 35 évi törlesztésre -juttatást. Gáspár Simon Antal 10 hold földet, egy tehenet és egy lovat kapott. A falut, illetve a telepet Istenvelünknek nevezték el. Közel négy esztendőt töltöttek Bácskában. „Jött 1944 szomorú októbere. Mindenünköt, amit Bukovinából hoztunk, azt es ott kellett hagyni, s menekülni kellett. A menekülésünk másodnapján a feleségemnek született egy leánygyermeke Bácsalmás határába. Úgy vándoroltunk, hogy még a pogányok es szántak."

92 Több hétig tartott a menekülés, míg ideiglenesen Zala megyében, véglegesen a Tolna megyei Nagyvejkén telepedtek le. Itt 14 hold földet kaptak, de 1951 őszén már a szövetkezet tagjai. Rengeteget dolgoznak, jövedelmük mégis kevés, mert a termelőszövetkezet gyengén működik.