Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Népi írásbeliség - kéziratos füzetek - A kéziratos füzetek csoportjai

életkeretekben a családok összejárása, rokoni kapcsolatok tartása révén, téli összejöveteleken nyílt alkalom az ismeretek gyakorlására - a hagyományos kultúra élésére valójában már nem (kivételt képeztek a keresztelők, lakodalmi, halotti szokások). Ilyen alkalmakkor, a közösségi emlékezet segítségével felelevenített dalokat leírták, sokan előbb csak a címeket vagy a kezdősorokat. De nemcsak az énekszövegeket, hanem az egyéb szokásokat is (pl. : lakodalmi versek, csobányolás stb.). Ily módon ezek a füzetek illetve könyvek alapul szolgálhattak a későbbi (1960-as évektől jelentkező) szokásfelújításokhoz, népi együttesek létrejöttéhez - megőrizvén a korábbi időszakok örökségeként továbbélő, hagyományos, közösségi jellegű énekkincset, ismereteket. A gyűjtemények sorában e szempontból is kiemelkedőnek tartjuk László Márton Halottaskönyvét, amelyet részletesen is bemutatunk.

64 László Márton 1870-ben született Andrásfalván és 1949-ben, Aparhanton halt meg, Tolna megyében. Földnélküli szegényember volt, így a szegényrend között lakott Lükütyestben, a falu szélén, az ún. bírórészben. Moduvázásból élt, vagyis mezőgazdasági idénymunkás volt. Ő volt a kálfa (bandagazda), aki megkötötte a szerződést a bojérral (földesúr), s ő felelt a leszerződött csoportért. A kálfa feladata volt gondoskodni az élelemről ; irányította a munkát, ellenőrizte a szálláshely tisztaságát, rendjét, felvette és kiosztotta a bért a csoport tagjai között. Minden bukovinai faluban voltak moduvások, így a közös munka révén is jól ismerték László Mártont a bukovinai magyar falvak lakói.

65 Mint említettük, a bukovinai magyarok elsősorban vallásos témájú könyvekhez juthattak az egyház szervezetein keresztül, így László Márton olvasmányai is elsődlegesen vallásos témá-