Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Népi írásbeliség - kéziratos füzetek - A kéziratos füzetek csoportjai

Elsősorban „történelmi könyveket, meg regényeket, amin sírni lehet, meg betyárokról" - szerettek olvasni, ezeket rendelték meg.

49 „Elmentem szógálni Dévára, s ott es kaptam a gazdámtól, ami nem kellett nekik."

50 Hétvégén, téli guzsalyosokban, ünnepeken gyakran felolvastak ezekből. S az így szerzett ismeretek aztán szabad előadásban terjedtek tovább. A bácskai telepítés után a saját történetükről szóló könyveket is beszerzik, megveszik Németh Kálmán könyvét (pedig 40 pengő nagy pénz volt),

51 1945-ben Talpassy Tibor riport-kötetét, s családtól-családhoz adva olvassák. Ismerik még Sántha Alajos, Domokos Pál Péter munkáit, s ma csaknem minden családban megtalálhatók Sebestyén Ádám könyvei és Tamás Menyhért kötetei is. A kéziratos füzetek csoportjai Az előző fejezetekben a történeti, társadalmi háttér vázlatos ismertetésével azokat a körülményeket szerettem volna megvilágítani, amelyek meghatározták és lehetővé tették a kéziratos füzetek keletkezését, terjedését a bukovinai székelyek körében. E körülmények ismerete segít és eligazít a kéziratok értékelésénél is. A bemutatásra kerülő kéziratos emlékanyag századunkból való. Számuk és tartalmuk alapján ítélve elmondhatjuk, hogy a XIX. század derekától már országszerte elterjedt szokásrendbe sorolható a bukovinaiak népi írásbelisége. Körükben is elterjedt jelenség a „könyvírás", s valószínűleg nem előzmény nélkül (bár erre vonatkozó emlékeink a XIX. századból még nincsenek). A kéziratos anyagot két csoportba sorolhatjuk: A) gyűjtemények és B) egyéni alkotások.