Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

A bukovinai székelyekről - 1945 után - az alkalmazkodás és hagyományőrzés lehetőségei

nem egy új történelmi helyzetbe, új gazdasági és társadalmi szituációba is kerültek. Az új körülmények fokozott alkalmazkodásra kényszerítették őket, erejük pedig csak a megmaradás akarására volt elég az első években. Gazdasági és társadalmi beilleszkedésüket egyértelműen meghatározta, hogy tárgyi felszereléseiket, vagyontárgyaikat nem vagy csak kis mennyiségben hozhatták magukkal Bácskából. 1944 októberében szinte egyik óráról a másikra kellett elhagyniuk otthonukat, s jó félévig tartott bolyongásuk a Dunántúl területén. így jelenlegi lakóhelyükre tulajdonképpen csak szellemi javaikkal érkeztek. Részben ennek, s a telepítés körülményeinek köszönhető, hogy az őslakosság ellenségesen viszonyult a bukovinai székelyekhez; de súlytalanok voltak a felvidéki telepesekhez képest is, akik gazdag polgári kultúrát hoztak magukkal. Az alföldi telepesek fejlett társadalmi-politikai öntudatukkal vívtak ki itt maguknak elismerést és megbecsülést. Ilyen körülmények között kultúrájuk az eddiginél is fokozottabb etnikus igénnyel lép fel. Beilleszkedésük tehát sok nehézséggel járt. Befolyásolta őket a kezdeti években a sok híresztelés a „svábok" visszatéréséről és bosszújáról. Biztonságérzetük évtizedekig nem volt, sokan vannak, akik ma sem merik elhinni, hogy nem költöztetik ki házaikból, s őrzik a berendezési tárgyakat, gazdasági felszereléseket. Ma már ez a félelem alábbhagyott, bár az idősebb nemzedéknél egyáltalán nem szűnt meg, ma is tartanak az NSZK-ból hazalátogató családok tagjaitól. A környezetükben élő magyarság részéről sem tapasztaltak jobb fogadtatást: lenézték, kicsúfolták őket, furcsa, e tájon idegen beszédjük, viselkedésük, a sok gyerek, a nagy családok és a szegénységük miatt. Ugyanezen okokból közösségi szokásaik gyakorlásáról is lemondanak; a hagyományok őrzése, ismereteik átadása a szűkebb családi, rokoni közösségekben