Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

A bukovinai székelyekről - Bukovinától Tolnáig

egy-egy gyermek 2 kr-t kap naponként az állampénztárból, visszafizetési kötelezettség nélkül. 3. Minden családnak kiutalnak 50 Ft-ot házépítési célokra kamatmentesen. Ez összeget az egyes családok anyagi módjuk emelkedésével tetszés szerint törleszthetik. 4. Minden család kaphat 20 Ft-ot gazdasági eszközök beszerzésére, ha arra szükség lenne. Ez összeg kamatmentesen 4 év alatt fizetendő vissza. 5. Adómentesség 5 évre. 6. Minden község, mely 50-nél több családból áll, államköltségen megépített templomot kap, külön lelkésszel.

25 A letelepítés előnyös feltételei ellenére, alig telt el néhány esztendő, máris súlyos terhek nehezedtek a bukovinai telepesek vállára. A telepítéssel egyidőben ugyanis birtokos családok is nagy arányban vásároltak földet Bukovinában. Gyakran megesett, hogy a telepesek által felépített falu éppen az új birtokos földjére esett, és az jobbágyi szolgáltatásra - robotmunkára, dézsmafizetésre - kényszerítette a falu népét.

26 Bár II. József közjogi szempontból szabaddá tette az örökös tartományok jobbágyait, a gyakorlatban nem különbözött helyzetük a jobbágysorban élőktől. „A bukovinai székelyek helyzete az 1948 előtti időkben ... se jobb, se rosszabb nem volt, mint az osztrák birodalom többi jobbágyainak sorsa. Azok, akik a nagybirtokok közelében éltek, sokkal rosszabb helyzetben voltak, mint a szegény, de önálló életet élő társaik. Földesuraik rabló és gonosz bánásmódja még ma is él a nép emlékezetében."

27 Elképzelhető, hogyan fogadták e helyzetet éppen azok a székelyek, akik a jobbágyi terhek alól szabadulni akarván, szabadságjoguk megőrzése nevében hagyták el hazájukat. Az öt falu lakosságának helyzete a helyi földbirtokosok kedveindulata szerint változott. Fogadjisten, Istensegíts helyzete súlyosabb volt, mint Andrásfalva és Józseffalva helyzete, amelyek „a betelepedést követő 3 év elteltével robotszolgálatra és