Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Szöveggyűjtemény (1-5)

gyámszülőknek. A vagyontalanok eltartására közadakozást alkalmazott. A vízkereszti házszentelést használta fel a gyűjtésre. Az akció megszűnése után a meglévő vagyont a gyermekek közt szétosztotta. Fejenkint 21 forint 91 krajcár jutott nekik, vagyis egy jó fejős tehén ára. A tutorság intézményét a többi bukovinai magyar papok is átvették és szép eredményeket értek el, bár sok gyanúsítás érte őket, hogy az árvák pénzével manipulálnak, de ők ezzel nem törődtek. A második kolera megjelenését rossz időjárás előzte meg, melynek során azt elvetett gabonák megsemmisültek. A sok eső miatt takarmány sem lett, illetve elrothadtak. A szalmával fedett épületek szalmáját mint keresett takarmányt megetették vagy eladták. De eladták a házak fedelét is, hogy málét vásárolhassanak. Minden megdrágult, főleg az élelem. Egy korec (1001.) terebuza ára 3 forint volt és 14 forintra ugrott. A jószág ára meg lement. Egy jó tehénért, amely 20 forintot ért, alig adtak 3 forintot. A szegények a környékbeli román és ruthén falvakban koldultak. Az is nagy dolog volt, ha jóllakhattak. A korec terebuzáért egy fálcsa (egy hektár) földet adtak. Többen összeállottak és marhát vágtak le, csak húst ettek. Az esős időben buján növő vadrepcét megszárították, megőrölték, korpával összekeverték, ebből sütöttek kenyeret. A szegény iskolás gyermekekről a papok gondoskodtak. Naponta legalább egyszer meleg ételt igyekeztek nekik adni. A gazdagok nem szegyeitek ismerőseiktől egy karéj kenyeret kérni. Ebben az időben született a mondás : szűk mint a vett málé (ha valami nem kiadós). Volt akinek a szűkesztendő bőséget jelentett. A magyarországi születésű andrásfalvi református pap Tomka Károly és a budapesti születésű, volt honvédszázados, Göndöcs Antal Andrásfalva részére juttatott kukoricát a papilakban raktározták el. A kiosztással a pap Balogh Gergely harangozót bízta meg.