Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Szöveggyűjtemény (1-5)

nak magukkal ételt és italt bőven, van nagy vigasság, sokszor valóságos lakodalom. A társas összejövetelek szép alkalma a búcsú. Ilyenkor nemcsak a szomszéd községek magyar népe gyűl össze, hanem jönnek a környékbeli román és német lakosok is. A templomozás után vendégség van, délután pedig tánc a fiatalság részére. Itt nem cigányok a zenészek, hanem a népből szervezett vonós vagy fúvós zenekar szolgáltatják a talpalávalót. A csárdás és a silladri, tehát a verbunkoson kivül és egyéb magyar táncokon kivül szívesen járják a román horát, a német valcert, a lengyel mazurkát és a polkát. Kodály Zoltán, mint legfőbb zeneértő állapította meg, hogy az ősi dallamok legtisztább formában Bukovinában maradtak meg. Évenként nagy esemény szokott lenni a húshagyat. Ilyenkor szombat estétől kedd éjfélig egy végben táncolnak, mulatnak. Az éjféli harangszó azonban véget vet a legvadabb mulatságnak is, hiszen hamvazószerdán hamvazkodni kell, az elmúlásra kell emlékezni. Dicséretes szokása e népnek a kaláka. Akit kalákába hívnak, legyen az trágyahordó, házépítő stb. saját dolgát hagyja és siet segíteni. Tűzkár esetén minden haragot félretesznek és úgy segítik egymást. Karácsonykor a község fiatalsága korcsoportok szerint tömörülnek és a lányokat megéneklik. Van egy énekvezető, ez a nótárius, és van aki a rendre vigyáz. Először a bírót keresik fel, ott énekelnek az ajtó előtt majd a zenészek játszanak felváltva. Rendszerint a Serkenj lelkem ősi, karácsonyi éneket éneklik jó kiadósan. Majd bekéretőznek s a vezető így köszönti a háziakat: „Adjunk hálát Istennek, Ő szent felségének, hogy erőben, egészségben megadta érnünk Krisztus Urunk születésének napját. Kivánjuk a jó Istentől, hogy e ház minden lakóját áldja meg továbbra is erővel, egészséggel, javainak minden bőségével, sok örömmel és boldogsággal az elkövetkezendő újévben is. Dicsértessék a Jézus Krisztus!"