Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Bevezetés

kéznek a paraszti önéletírások, visszaemlékezések, s egyremásra látnak napvilágot könyvekben vagy folyóiratok hasábjain.

4 E jelenséggel párhuzamosan a kutatók, a tudomány különböző területein dolgozó szakemberek érdeklődése is megújult. Bizonyítja ezt a szakfolyóiratokban megjelent számos cikk, tanulmány.

5 A történeti, irodalmi és folklorisztikai vizsgálatok mellett a szociológiai szempontok jelentkezése is megfigyelhető. Ezek a különböző szempontú vizsgálatok további elméleti és módszertani kérdéseket vetnek fel. A magunk részéről a bemutatásra szánt anyag olyan leírását tekintjük első feladatnak, amely elősegíti feltárni az adott csoport-kultúra hagyományos elemeinek kapcsolódási törvényszerűségeit, megvilágítja az érintett alkotások létrejöttének és megmaradásának körülményeit, esztétikai és társadalmi funkcióit, többek között a hagyományőrzés és hagyományátadás folyamatában betöltött szerepüket is. Az eddigi vizsgálatok egybehangzóan kiemelik, hangsúlyozzák a kéziratok dokumentum értékét. S valóban, a tartalmi és műfaji szempontból egyaránt változatos, sokrétű anyag különböző feldolgozási lehetőségeket kínál a kultúra törvényszerűségeit kutató néprajz, s a társadalomtudományok számára. Nélkülözhetetlenek a népi kultúra és mentalitás alaposabb megismeréséhez. Segítségükkel egyedi példákon figyelhetők meg és mérhetők a müveltségszerkezetben végbement változások, s a változásokhoz kapcsolódó jelenségek. Sürgető feladatunk tehát ezek összegyűjtése, elemzése és publikálása. Munkámban a bukovinai székelyek népi írásbeliségét, „kéziratos irodalmát" ismertetem. Az áttekintés az eddig feltárt anyagra támaszkodik; a bukovinai székelyek körében végzett néprajzi gyűjtéseim eredményeinek egy részét tartalmazza. A hosszabb távra tervezett néprajzi kutatás témája: változásvizsgálatok a bukovinai székelyeknél. Az adatgyűjtést tulajdonképpen 1972 óta folyamatosan, de intenzíven 1982-1983