Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Szöveggyűjtemény (1-5)

így emlékezik meg : A dévai telepen az elmúlt szombaton nagy szenzáció volt. Az ifjúság betanulta és előadta a Falu rossza c. népszínművet. Az előadás világos bizonyíték arra, hogy milyen értékek rejlenek az egyszerű népben. A szerepben mindenki kitűnő volt. Az anyagi siker is figyelemre méltó, 500 koronán felül volt a bevétel. A siker jórészt Boga János tanítónak köszönhető, aki világos példa arra, hogy mire mehet a néppel egy ügyes, buzgó, lelkes, jó tanító. Később is működtek a műkedvelők. 1921-ben előadták Fehér Antal: A vén bakancsost, 1922-ben A bort, Felhő Klárit. Dr. Gróza Péter román miniszter is megnézett néhány ilyen előadást, egyszer így nyilatkozott: a mi román népünk az ilyesmitől még távol áll. Boga János munkáját nagyon megerősítette, a művelődés még nagyobb sodrást nyert Barabás Endrének Dévára kerülésével. Az itteni tanítóképző igazgatója volt. 1911-ben ő alapította meg az Ifjúsági Egyletet. A hajdani állapotról a Hunyad megye c. lap így írt: „A dévai telep ifjúságát Ifjúsági Egyletbe tömörítették. Nagy szükség van rá, mert az ifjúság így mégis tanult egyet s mást. Remélhetjük-e, hogy leszoknak a duhajkodásról? Aki esténként a telepre megy, a híd környékén láthat csoportosulást. Serdülő legénykék hancúroznak ott. Hogyha úri nép megy arra felé fertelmes kifejezéséket hallhat, különösen akkor, hogyha komoly férfi nincs a közelben. Nemcsak az ifjúság vezetőinek figyelmét hívjuk fel erre, de a rendőrségét is. Becsületre kell tanítani őket." Az Ifjúsági Egylet keretében nagyon jó rostának bizonyult az „Alkoholellenes Szövetség". Most 25 év múlva is meglátszik kik voltak azok, akik a józan élet elveit követték akkor. De meglátszik az ellenkezője is. A mai hitványok, akkor is hitványok voltak és azok is maradtak. Akiknek az ital és a kártya meg a duhajkodás volt csak csupán az igényük, ma sem hajlanak a jó felé...