Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Szöveggyűjtemény (1-5)

távolságig le ne venné. A bukovinai férfi a trágár és káromkodó beszédet nem folytatja. Olyan értelemben vett mocskos szájúakat, mint errefelé, még keresve sem lehet találni. Vallási kötelességének mindenki, még a férfiak is eleget tesznek. Jó templombajárók, húsvétra mindenki meggyónik. A félig cigány származású Csirikével bizony baj volt. 20 évig nem járt templomba. Vízkeresztkor a kántor ezt így hozta a házszentelő pap tudomására: Látja főtisztelendő uram ez az az ember, aki a múlt vasárnap a szenteltvizet feldöntötte. - Én bizon nem, édes tisztelendő uram, - mentegetődzött a Csirike, van húsz esztendeje hogy templomban nem voltam. - Ezt elhiszem - válaszolta a pap. De ettől kezdve az öreg templombajáró lett. A mélyen vallásos és erkölcsös élet természetes következménye a bő gyermekáldás. Kolera, difteritisz és egyéb járványok időközönkint nagyon megritkították a népet, de ki nem irthatta. Még a tömeges kivándorlás sem ártott nekik. Itt nem kellett attól tartani, hogy az elnéptelenedés áll elő és be kell zárni a templomot, amint az a Baranya megyei Hidas nevű községben történt 1934-ben az ottani ref. templommal. Papjaik csak vallási téren viselték gondját a népnek. A tanítóság többet tehetett volna, de semmit nem tett az első világháborúig a népért művelődési téren. Druzsbáckyról érdemes külön megemlékezni. Neve és szerepe az 1848-as szabadságharccal kapcsolatos. Ő vezette Galíciából haza a Lenkei huszárokat, hogy az 1848-as szabadságharc részesei lehessenek. A szabadságharc leverése után halálra ítélték, de megkegyelmeztek neki. Öt évig raboskodott Kusfsteinben és Jósefstadtban. A lembergi érseknek megengedték, hogy az egyébként domonkos rendi szerzetest, mint papot alkalmazza, de valahová félreeső helyre el kellett dugni. így került 1855-ben Istensegitsre. Hatalmas termetű, szigorú, katonás ember volt, nagy tekintélyt szerzett magának. Nem egyszer megtörtént, hogy a ra-