Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Szöveggyűjtemény (1-5)

2. sz. Részletek László János : a Bukovinában élő (élt) magyarság és kirajzásainak története 1762-1714-ig az első világháború kitöréséig című művéből A robot A bukovinai telepesek életében a háromévi kiváltság lejárt, megkezdődött a robot, vagyis a földesuraknak járó ingyen munka. Ennek hatására sokan birtokukat eladták, vagy elhagyták, hogy a zaklatásoktól menekülhessenek. A robot miatt különösen Istensegíts lakosai szenvedtek nagyon sokat, mert a lengyel származású földesúr, Wolansky József gyötörte nagyon őket. Hetenkint egy napszám volt a robot, melyet hol gyalogszeresen, hol igával kellett teljesíteni s szükségleteknek megfelelően. A hajdani hízelgő csalogatás és a dédelgető vendéglátás most vált érthetővé. A birtokát környező lakosai helyett az erősebb testalkatú magyarokra volt szüksége. Az öregek elbeszélése szerint nagy befolyással volt Splényire a telepítést intézőre. Azt szerette volna elérni, hogy kíméleti idő csak két év legyen. Már harmadik évben többször próbálkozott Istensegíts bírójától munkásokat kicsikarni, de Sróner Károly kerületi kapitány oltalma miatt kísérletei nem sikerültek. 1780-ban azonban megkezdődtek a „fekete napok", melyek e községben még Wolansky utódjai idejében is összesen 68 évig tartottak. Robot munka teljesítése szempontjából a községek a következő földesurakhoz tartoztak: