Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

991 "Oszt szaladgált a hegyekbe, ollyan fényesség. Oszt avval ijesztgették a gyerekeket : — Ott megy a tüzesember, ott száll ! Lehet, hogy a csÜlag leszállott, ugye. Osztan áztat az öregek még valamikor nem úgy vót mán mint most, hogy mán jobban tudják mi az a csillaghullás. Még akkor, ugye, annak gondolták, hogy a tüzesember. A gyerekek meg attó féltek nagyon! (Ez milyen volt?) Hát csak olyan csülag alakú, vÜágított, osztan leesett, aszondták tüzesember." (11) 992 "A tüzes ember - ennyit hallottam róla - hogy példának mondok, hogy jobban megértsük az egyik a másikot. El (. . .) elvetemült, ittas, gaz embernek hogyhíjjákolt, majd ő aszongya, hogy I annyira hogyhíjjákolta magát valami mit tudom én mibe, mind mán nem tudom megmagyarázni pontosan, hogy ő, hogy fészbe tartsa a falu népit, vagy a hasonlót. Hát ő éccakának idején hogyhíjjákolt, leginkább 11 órától 12 óráig vót nekik hatásuk, ezek a tüzes emberek, (gy: Mit csináltak?) Hát ő olyan, mint tüzes ember e — magától — mintha egy kénes luf, vagy (. . .) egy ember - példát mondok — egy tetőtől talpig lángot hogyhíjjákolt, láng vót. Felfigyelt rá - példát mondok - a községi nép, vagy a falu népi, vagy tudom is én, aki, akinek hatását láthatta. Aszongya tüze. . . tüzes embert lát. Ő semmit csak a | hogyhíjjákot a falut járta, vagy a mezőt járta, osztan akkor ő ebbe mutogatta a fényit, a tüzes ember. A tüzes emberről ennyit tudok, amit el is mondtam magának. A tüzes emberről csak ennyit, hogy láttuk, itt láttuk, de oüyan gyorsan futott, eltávozott az emberiség elől, hogy mán egy pülanatba egyik tetőn is, ponton Iá. . . látta valaki, másik pillanatba másik(on)." (21) 993 "(gy : HaUott a tüzes emberről?) Tüzes ember, azt má, azt má igen, az, az vót. Például akit mondtam az elébb, hogy itt kivel vót az az asszony, aki értett boszorkányokhoz. Zsúfos ház vót! Még akkor legény vótam, ott a belső utcában lakták, ahogy elfordul. Osztan még édesapám mondta: — Gyer... gyertek mán, nézzétek, azt mondja, a tüzes ember járká, azt mondja, Barta Jánosnak a háza tetejin! Zsúfos, zsúfos. — Ott világított. A I háznak a két végin vót mindég olyan kis izé, lyuk, hogy át lehetett lâtnyi a masikon. Az egyik végin bement, másik végin meg kigyött, oszt mént, végig. Hát ez, ez mit mondjak magának? Egy három percig tartott ez a dolog, három percig, mire kétszer keresztülment a ház tetejin (nevet). Bemént a lyukon, onnan kigyött, megint fel (. ..) Ezt mán láttam én is. Hehe | | De a (...) azt nem tudom, hogy ez. . .