Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

985 "(A lidérc) a temetőbe szokott tanyázni. Oszt egy-egy kislánynak a szülei nagyon korán elhaltak, a meg mindég járt a temetőbe. Mindég ott vót a temetőbe. Na, a Üdére messzólalt a kislánynak, hogy: - Arany csillagom! Adok én neked egy tojást, tedd a hónod alá, az kikel, majd az téged jóra hoz. Úgy is vót, a lyány méttartotta ja szokását, a Üdére a tojását a hóna alatt mindég. Hát ki is kelt a tojásbó a Üdére. Kérdezte a lyányt: — Mit kivánasz? Azt modta, hogy: — Azt kívánom, hogy anyukámat hozd vissza nekem a másvilágró. Aszongya neki a Üdére: — Azt má nem tehetem. - Akkor nem kívánok mast - mondta a lyány. Ha anyukámot nem hozod vissza, mer énnekem azt a lidérc, aki nekem a tojást adta, hogy amit kívánok, mindent teljesíteni kell. No oszt, mondta neki a izé, a Üdére: — No — aszongya — majd megpróbálkozok — aszongya. Kilenc órakor este — aszongya — estig legyél odahaza, ha kilenc órára nem megy anyád haza - aszongya — akkor nem tudok semmit csinányi. Hát a lyány gyött-ment, várta a kilenc órát, várta a tíz órát, nem gyön az anyja. Várt, várt a lyány, mikor kopogtatnak neki: éfélkor ment haza neki az anyja, éfélkor. No mikor a kislány méHátta az anyját, szörnyethalt. Meghalt. Mer úgy ment haza, mint halottak, vagy-vagyvagy má, mi, azt mindenféle képp gondolta apó is, meg az apja, az apja, ugye, hogy hát mégis úgy ment-e haza, mint halott, olyan tudom is én hogy. Vagy, vagy rendesen ment haza? De amikor a kislánynak szólt az anyja: — Meggyöttem, arany gyerekem. Oszt ránézett, mingyá szörnyet halt." (23) 986 (gy: Hallott a lidércről?) "Ezt nekünk a kántorunk beszelte, mikor én harmadik osztályos voltam, mert az liptói vót, felvidéki onnan a tótoktó. Hogy valami mocsaras vidéken kérem szépen - tetszik érteni —, ott jött keresztül. Ennek a mocsárnak olyan gázforma, mint a láng, olyan volt, hogyha . . ., azt nevetek el olyan lidérc - tetszik érteni? Hogy ahogy ment az ember a huzat utánna vitte kérem azt a dolgot, hogy az Üdére. Azt mondta ő, hogy eleinte ő is félt tőle, de oszt megszokta, megmondták, hogy micsoda, ne féljen." (41)