Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

Ennyit tudok | errő a dologról." (18) 958 "Mikor ide. . . figyelj ma. Vagy mikor Julist egy esztendeig is nem hadtäk aludni, a mi Julisonkot. Lány vót még a testvérem, osztan szeretett vóna e. . . egy legényt, de nem engedték neki. Egy más lanyho akarták a legényt. Oszt úgy megrontották a testvéremet, hogy minden éccaka, ahogy az ágy ván — mert még nem ilyan ágyban haltak —, mindég kopogtattak az ágyon. (Férje: Aló verték a deszkát) Mindég, aszongya, hogy mindig így verték az ágyat, hogy egész éccaka sé nem hagy-hadta aludni. Mer édesanyám odafeküdt, osztan mán a testvérem rítt, hogy nem tudok semmit csinálni, nem tudok aludni. De édesanya is hallotta! Hogy sokszor mán zörgették (X) a deszkát. Hát osztan panaszkodott egy embernek, a Laci apjának. Oszt aszongya: — Ó sógorasszony, hát csak ennyi báj ván? Azon majd segítünk. — mer az ember is olyan. . . fajta lehetett, olyan bűbájos vagy boszorka. Akkor aszongya,hogy: — Sógorasszony, hord-e mágá még pendelyt? - azt az alsó kis vászonszoknya, áztat úgy híták, hogy pendely. Aszongya, hogy: — Hordom. — Akkor húzza ki a pendelyiből a madzagot, oszt adja ide nekem. Édesanya még is tette. Az ember a pendelymádzágon így két görcsöt kötött, akkor így az ablak közé. . . Ide is kiszögelte, ide is kiszögelte (mutatja), oda föl még megint csak úgy leeresztett egy darabát, azon is három görcsöt csinát. — No sógorasszony — hát így mondta édesanyának —, no sógorasszony, mán ne féljenek mán nem gyön be a kopogtató! — aszogya. — Óh, mitő? — aszogya. — Akar nyitva hágyhádhatja az ablakot, de nem gyön be senki! Úgy is vót. Édesanya aszongya: — No, csak hagyjuk nyitva az ablakot. El is aludtak. Nem kopogott tovább senki! Ennyire olyan bíbányos vót, vagy tudja az isten. Az a madzag annyira visszatartotta azt a boszorkafélét." (19) + Béka alakban öregasszony szerelmi rontása: 547 959 "Mer vót itténg, nem is messze, úgy hiták, hogy Zsidai László kisbali. No hát a régidőbe ők szegények vótak. Mink hordtunk nekik petróleumot, még fát, hogy nekünk meséljen az öreg. No, ő beszégette, hogy így nagypénteken éccaka jött hazafelé a kereszttő. No, még