Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

- No basszon meg az a márhá szentség, mondom, most mán mebbasztâk a tehenedet! Nem vót többet zsíros a tejünk! Ilyen zsiványok vótak. Annyira értettek az állathoz. És nem kellett csak ezt csinányi e: méssimítáni a tehenet, oszt mán meg is basztak! Olyan kutya világ vót. (gy : És hogy lehetett vissza?) Hát úgy, hogy ha az ember méttudta áztat, hogy no hát valahol ván olyan, aki ért hozzája, az osztän mémmondta, hogy no hát, hogy. . . De azér, hogy ném noha. . . én ném tudtam, hogy tényleg ki ván olyan vágy hogy ván. Úgyhogy aztán hatvanban el is adtam azt a tehenet." (18) 948 "Az én tehenemmel történt. Én Szécsényben egyszer vettem tehenet, mert hogy apám meghalt, nekünk maradt adósságunk. (...) Osztan Szécsénybe megvettem, mert ott olcsóbb vót a tehén. (...) Vettem egy nagyon szép tehenet. Bornyával együtt. Gyönyörű szép tehén vót. 350 pengőért vettem meg — mindég úgy emlékszem, mintha most vettem vóna. Azalatt ilyen tőgy vót e, ilyen. Alig bírt a tőgyitő gyónni. Pilinybe megfejtem! Fejtem tőle 10 liter tejet. Akkor otthagytam egy pilinyi emberné, avval gyöttem én tudod, de mindenhogy meg kell szabadítanyi a tehenet, mert a hegyen nem tudok átgyönni avval a nagy tőggyel. Avval az emberrel gyöttem, az is egy tehenet vezetett, osztan megfejtük é? otthagytam a tejet. De én a tehenet jótállásra vettem, húsz liter tejé állottak jót, hogy annyit ad a tehén. No osztán, ahogy jövök hazafele, engem meg ugye többen elhagytak. Tót Pista elhagyott kocsival. Kérdez engem Tót Pista: — Hogy merted ezt a gyönyörű tehenet megvenni? - azt mondja hogy vette te ilyen tehenet? - aszongya. Mondtam neki, hogy megvettem. Nagyon tetszett neki, körülnézte, terjesen. Jó van. Gyöttem hazafelé, de én tudtam, mer má én rajtam ez má, ez ilyen történt mán. Vót itt a faluvégin egy ember, egyszer végigsimította tehenemet és mikor hazavezettem, véreset fejtem tőle. És akkor én ismertem áztat az embert, nem is arra gyöttem haza, hanem erre gyöttem. A Rétsáncon, a Bányapatakon gyöttem végig, oszt erre vezettem haza és megtudta valahonnan, hogy tehenet vettem, az az ember és gyött elejbem mingyá a Rétsáncba e, és keresztül ment előttem az úton, mert tudod ez ugye akkor maszek rét vót ugye. Ugye minek, ment ő ide erre az ódáira, ha ma le is gyött megnézni a tehenemet. Hát csak azért, hogy keresztülgyöhessen előttem. Haza-