Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

902 "Az egyik nagyapám is emlegette, hogy | legényember vót. Karáncsberénybe vót, mint juhászbojtár fiatal korába. No, Szécsénybe elhajtották a juhot. El is adták. Itt Pilinybe, ci. . ., a cimboráji mondja neki, hogy: — János ne eredj háza, márádj itt, mer ára kifelé a Kerekkötőnek, ára halljuk, hogy hát vannak ezek a kísértetek. — Áh, aszongya, nálam ván a pisztoly! - Mer még abba az időbe pisztollyal jártak ezek a vásározók. Nagyapám emlegette, hogy mikor kiért ide a Kerekkötőhö e, három menyecske elejibe ugrott. — Janikám, nem mégy sehova! Eljössz velünk, majd mulatunk! aszongya. Hát ugye legényember. Hát három menyecske, hát hajlott a szóra. El is ment velék, aszongya. Egész éjszaka szólt a duda, ittak ettek, mikor osztan mán hajnalodott, mán meguntak a mulattságot, a három menyecske : — No Janikám, aszongya, majd elviszünk, lefektetlek — lefektetyik. Meg is csinálták neki az ágyat, még le is feküdt. Aszongya nagyapám hogy, mikor felébredt, akkor — még erre a topolytya fára én is emlékszek, ott a Kerekkötő. . . —, annak odafel az, a izé, az ágára. Ott, ott vót. Hogy mikor ő lenézett, hogy majdnem a nyavalya jött rá, hogy alig bírt legyönni." (18) 903 "Édesapám is emlegette, hogy Losoncról hordtak a vasat a vasút építéshe, osztan a nagyapámval vót az édesapám, aszongya. Hát akkoriba még nem vót köves út, hanem csak fődes, sáros vót. Hát három ló vót. De nehezet hozták. Alatt Mihágergén, ott még felüt égy lány a kocsira. Ők elő űtek ugye, hajtottak a lovat, három ló vót befogva. Felüt a lány. A lovak még oszt nekirugaszkodtak. Nagyapám észrevette, hogy felült valaki, de nem nézett hátra, hanem csak mént. Hát azt mikó feljebb értek, úgy a Marakogyi tájára | két, két és fél vagy három kilométer hosszúságba ült. Mikor felértek oda, a lyány leugrott, azt mondja osztan. Elkiáltotta magát, hogy: — Hohó! Csak, hogy megcsaltalak. Nagyapám meg azt mondta néki: — Megcsaltalak én a boldogságodat, azt mondja, mer mán nem tudsz visszamennyi, ahonnan elhoztalak. Avval szaladt föl a lyány egy vőgyön fölfelé (nevet). És a lovak még osztan, meg | könnyebbédték, osztan észrevették a lovak is, Mer nehéz vót. A lyán felült, de nëm azé, hogy szóval ő nagy súly vót, hanem valahogy ollyan vót a hogyhíjjákja, a teher, hogy nehéz, nehéz vót, három lónak." (25)