Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

zett hogyhíjjákot. Amennyibe ő irányította, de hogy mégis a falvakot valamennyibe, megki. . . megkíméllek — ennyit mondta a garabonciás a sárkány kígyónak, hogy most mán — példát mondok: — Erdőn menünk, — hogy mán ott osztan, ő hogyhíjjakolta drom. . . dambolhatta ki magát, fát tördelt el, meg ilyen ehe hasonló kellemetlenséget csinát. De hogy a falut megkíméljék akkor ellenkező irányba mondta neki, hogy: — Most e — hogyha falun mentek — aszondta, hogy erdőn menünk. Akkor mán csillapította a mérgit." (21) 889 "Szóval ezt így mondta nekem ezt nagyapám, ahogy ő mondta, meg őtőle hallottam, így mondom. Hogy | nagy zápor, eső gyöttek, gyött a felyhő, a nagy fekete felyhők, oszt akkor mondtak: — Jajj, gyön a garaboncás! Akkor vitte a háztetőt, vitt mindent, olyan szél fútt, meg olyan eső vót. Akkor aszongya, mikor kitisztólt, akkor láttak az égen egy barnaságot, oszt nagy-nagy-nagy hosszú szárnya vót, meg nagy hosszú farka. Aszondták, hogy no, ez a garaboncás. (gy: Ez volt?) Igen, ez a garaboncás. (gy: Ez tudott az emberekkel beszélni?) Nem, nem. Nem beszélt az emberekkel, csak ilyen az égen, mikor kitisztult az ég, az égen vót. Úgy (mint a) szárnyas angyal, de az angyaloknak nem vót (ilyen) farka soha, de annak nagy lompos farka vót. Aszongyák: — No ez garaboncás. . . annyira, mikor szurkolt az ég, szurkolt, szurkolt, eccercsak eltűnt." (23) 890 "(gy : Nagy vinart | okozott, nem?) Hát így beszéték, hogy ha vihar vót, hogy a izét | szóval mán hajtotta, mikor vihar vót, oszt őt met idë a Karancs felé. Osztän mondtak, hogy: — Viszik a garaboncást! Az csinálja a vihart. Mi vót? Mást nem tudok mondani róla." (31) + Lásd még: 141 Forgószélben a garabonciás van: 115, 118, 880 891 A szomszédos Lapujtő faluba egy fekete ruhás, kopott őtözető kódús bement ivóvizet és alamizsnát kérnyi égy házho. A gazdasszo' akitő kérte a vizet, aszonta, hogy "jaj, jó ember, nem adhatok, mer' vizes a kezem". Erre a kódos aszonta: "No, száríjja me' a boldogságos Szűz Marja", oszt avval elment, de allyig hogy a másogyik házho érhetett a kódos, lett ollyan forgószé az alamizsnát nem adó asszo' házáná, hogy a cserepet is leseperté a házró, meg a tejesfazekat is összetörté. Hát ez a kódos valóságos garabonc vót, azé erisztétté az