Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)
ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények
innen elvitt. . . De ne sajnáljam, mert ha sajnálom éjszakának idején lësz bevágva az ablakomon az az alamizsna, amit elvisz tőlem, azt mondja és az illető el fog jönni bocsánatot kérni tőlem, aki az anyámat megrongálta. Akkor volt anyámnak egy sárga tearózsaszín selyemkendője, rózsaszín tulipánok vótak benne. A bérmakeresztmamajatól kapta, mer mán az anyám nem élt akkor. És adjak neki egy kendőt, abba megtört egy tojást. És a tojást, széthajtja a kendőt, és azt mondta, hogy nézzem meg, hogy mi van ebbe a tojásba. Hát tudja isten olyan véres dolgot láttam, de más egyebet nem. - No ezzel van az anyád megrontva, a küszöb alá van a rontása az anyádnak elásva! - így mondja az a bűbájos asszony. Mer csak bűbájos lehetett. És elmondtam a csendőrnek - még csendőrvilág vót akkor —, elmondom a csendőrnek, sőt mi több takarítani jártam a tiszthelyettesékhöz. Oszt aszongya, hogy — vót neki egy Antalka nevű kisfia -, hogy - Bözsi mama, (. . .) jajj jajj Bözsi mama, Bözsi mama, hát hogyan hogyan, mér nem jött nekem mingyá szólni, azt mondja, hogy mingy â elfogtuk vóna az illetőt. Hat sokmindennel felszedett ugye, osztän és mán majnem, mondom, majnem megzavarodtam, hát annyira... " (35) 861 "A háború után elmenegettek, így | - tudja komaasszony — vittek árulni, mert szűkösen vótunk az élelemnek. Mentek Gyöngyösre, meg messzebbre is. No oszt, aszondja az uram, hogy a hatvani vasútállomáson ott járkát egy jó idős bácsika. Aszondja neki: - Fiatalember, mutassa mán maga a tenyerét — aszondja - majd jósolok magának. - Á, ne beszéljen, nem tud maga semmit se! - Nem kell nekem azért semmi se, aszondja, csak mutassa a tenyerét, majd ő mond neki, majd a tenyeréből sokat tud mondanyi. Azt mondja, hogy: - Magának két gyermeke van, még kettő még fog születni egyszerre és maga akkor fog meghalni. - Hát az Isten fasza, hát aszondja, hogy halnék meg! Aranyoskám, úgy történt! öthetesek vótak — itt vannak megmondhatják — öthetesek vótak, mikor az uram meghalt." (3)
