Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

827 Ha boszorkányról beszéltek, ha csak úgy szóbagyött ezt mondták: "Disznószar a fülibe Szekerce az inába!" (14) + Távoltartásához ld. még : 958 TUDÓS PÁSZTOR 828 Apám halálos ágyán azt mondta: "Fiam szeretném ha átvennéd tűlem a bíbányosság tudományát, azé hát akaszd le a szögrő a juhász botomat oszt vedd a kezedbe a bőrtarisznyát meg akaszd a nyakadba majd oszt mémondom mit tegye. . ." De nekem nem vót kedvem ilyenékhé, éppen egy lyánnak kurizáltam, hát avval kedvesebb vót az időt totenyi, így azt mondtam apámnak: Édesapám ne vëgyë rossznéven de nekem most a lyányon jár az eszem így hát nincs kedvem meg időm a bibányosságval foglalkoznyi." Erre apám csak annyit mondott: "Pegyig hasznát láttad volna. . ." (64) + Lapujtőn gulyás Dudás Jani: 261 Foggal született juhász: 880 829 Tudományos emberek voltak akik értettek a bűbájos dolgokhoz. Bátyám is kondás volt, bojtár. Egyszer elaludt a nyáj mellett. Jött a gazda, fölébresztette. — Hallod-e te Pista? Kelj csak fel, kivettek a nyájból négy anyadisznót. Az erdőben voltak kint, makkon vótak, oszt kivettek négyet. - No de várjál, majd visszajön az! Légy nyugodt. Menjél csak ide aszongya - erre a tájra, én meg majd a másik táján leszek. Az a fütty, amit én adok neked, a dolog akkorra meg | lesz oldva, nem lesz az ővé az a négy disznó. Sikerült is, nekik, visszakapták őket. Az a fütty adta-e meg a dolgot, nem tudom. Az ostorom végire — aszongya, mán a bátyám — kötök egy görcsöt, azzal egyet pattantok, aztán hozta is a négy disznót. Aki visszahívta az csinálta ezt meg. (13) 830 "Hát ez is fent is állt, tudja. Mikor van ilyen, ilyen mész harmat. És akkor korán reggel napkelte előtt, szóval fejős juhász kiengedi a nyáját ott a I porta körő. Megfordítja azon a harmaton | nem győzi a tejet a nyárba fejni." (46) 831 "No osztan, meg egy időbe, vótam még akkor tizenhat éves vótam. Oszt vót nekem orosz, orosz fogjok, katonák, oszt vót itt egy nagy birtok, osztan én úgy főztem nekik kint a pusztán. Én főztem nekik magam, tizenhat éves lyánka vótam még. No hát, én meg egy juhásznál aludtam - tudja — osztan figyelmes lettem én a juhászra, hogy haza éfélkor felkapta, felkapcsolta ja a lámpát. Akkor fölakasztotta a,