Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)
ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények
(gy : Kár volt akkor kilesni), de csak akkor tudta meg, az a valaki, kár volt lesni, mer kapott a pofájára." (9) 817 Meg a keresztúton, ott húzott egy kört, beletette a lucaszéket és meglátta a boszorkányokat, de őt nem látták meg. (36) 818 Amikor hajtják ki tavasszal a tehenet, ha ilyen valaki aki értett, rostán nézett ki. A fejire tette és azon nézett a padlás lukán le és meglátta, hogy ki a boszorkány az állatok között. Veron néni meg az ura, Tarjáni, azok voltak olyan bibányosok, azok csinálták. (36) 819 "33-ba mikor megnősültem és lekerűtem Egyhazasgergére. No otténg (. . .) ván egy nagy hársfa, van vagy 500 éves az otténg, azalatt vannak lócak, oszt ott beszégettünk. Ott hallottam ezt, hogy idősebb emberek, hogy beszégették áztat, hogy boszorkányságot. Hát oszt a kántor, Cipó Pista - Mozgó Pistának hívjak amúgy — mondja oszt az embe. reknek, hogy: - Emberek, hát szégyellik ël magukot. A huszagyik századba ilyen szamárságot, hogy tudnák a szájukra venni? Andris, a bátyja mondja neki: - Pista, nézd testvér! Tudod, hogy mink nagypárásztok vágyunk mer sok födjük vót. Nekem a pâjtà alatt legkevesebb 6—8 új kerek ván ott. Aki meg kovácsnál nem vót. Mink elmenünk vagy kaszányi, vágy tákárnyi, vágy akár hova - mán mezei munkára. Tudod, testvérem vagy. Ott van abbó a kerekekbő egyet elveszel, nem is keresem, nem is, nem is igénylem, hogy no hol ván. Oszt majd mikor tavaszkor hajt ki a konda. . ., a gulyás | vidd fél a padlásra előtte való nap és tedd a lyukhoz - (XX) a padláson az egyik kis ablakon, tegye oda, hát nézzen ki rajta, mikor hajt a gulyás. Majd akkor meggyőződik róla, hogy i | de miről is beszéltünk. Hát osztan telt-múlt az idő, úgyhogy elment egy esztendő, kettő, úgyhogy nem hoztak elé. Mán megint gyött olyan alkalom, hogy valaminél fogva ezek e idősebb emberek eléhozták, de a kantor úr az mindég ott vót mindég, akar hányszor vót mise, mer hát ő vót a kantor, még a tanító is, hát ő mindég ott vót. Hát osztan, amikor mán említették, mondja osztan a kántor: - Hát emberek, én magám szidtam magukat, hogy a huszagyik századba ilyen hogy' történjen még. És el tudnám sorolnyi sorról-sorra, hogy kit láttam a márhá között. Félőtözködve, bő ingbe, bő gatya, még a 1. . . lány. . . az asszonyok fárkásfékető még minden. Mondja osztan őnéki a bátyja,hogy:
