Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

tem, az ég ura tudja most hol vagyok? Hat ott kellett kivirradnom, nem tudtam jó útra térni, sehon, sehol. Mikor kivirradtam, kivirrad­tam, akkor úgy gyöttem oszt haza, nem mentem mán akkó Tarjánba. Hat mikor ez elmúlott rólam, olyan félés ereszkedett ram, ott a gergi keresztnél, hogy a libát lehántam, oszt rádőtem, mondtam: — Istenem, ha megfúsz, ha nem, jó van, lefekszek, lesz ami lesz. Ez valóságos igaz vót, többet magam soha nem indutam onnan, ez így igaz. (közben nevetés)" (2, 3) 783 "A sógornó'm ura elment.. . munkába, ő gyött engem felkőteni, hogy akkor menjünk el szalmáért. El is mentünk. Mire letértünk onnan a Tutúcskáról az útra, akkor nem, az útról letértünk, hogy hogy' és mint nem tudom. Belekeveredtünk a rétre. No komaasszony, utat nem találtunk, majd mán leszakadtunk a hát szalmával. Hát, mondom Bözsinek, mondom: Hát, mi lesz Bözsi, nem tudunk nyomra verekedni. Aszondja nekem, hogy: — Eredj Giza a patakba és nézd meg merre folyik a víz, lefelé vagy nem. No mikor bementem vóna a patakba, elkezdett Bakosné harangozni. Komaasszony, észnél lettünk! Szegény anyámnak oszt elmondtam; aszonta: — Lány, le kellett vóna vetni csak a cipődet, oszt átvátani, mingyár nyomra mentetek vóna. Jó nagy köd vót, még reggel kilenckor is, no én elmegyek, hogy merre járkátunk mink? Hát akkor itt illen répa vót a patak mellett a gazda­ságnak. Ott pucolta két fekete ruhás asszony ünneplőbe. Odaköszö­nök nekik. Kikacagtak! Hát azok vótak, azok vezettek minket. Fiatal­ember, ha ez így nem vót, négy gyerekem van, de ne menjek haza. Ez így vót." (3) 784 "(gy : A boszorkány el tudja téríteni az embert az útról?) El, el. No, de hallottam én eztet. . . (nevet). Vótak a bányászok, még akkor jártak a Raura. Hát így keresztül a réteken, Baksaházának. Tiszta rét, nádas, minden. Hát bizony éjszaka gyöttek hazafelé, olyan bányász is vót, aki egész éjjel a csátéközt barangolt, nem tudott haza­gyönni, még ki nem virradt, nem tudott hazagyönni. És akkor azt mondták, hogy valami rossz nyomra tapodott. Hogy - aszongya — azér nem tudott hazagyönni." (11) + Munkatilalom megszegéséért elvezetik az embert: 798 2 b

Next

/
Thumbnails
Contents