Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

Hát én nem hittem én ilyeneket soha! Akkor azt mondja: Adventba elvezették. De hát a nagy ködbe tévedtek el. Egyszer is az édesanyám jött Egyházasgergérő. A patáknak a túlsó oldalán gyött felfelé. Mikor átért a hídon, visszafelé ment. A nagy ködbe! Egy bácsi meg ott gyött, úgyhogy az mondta, hogy : — Hát nëm jó mégy Mari, gyere csak vissza! Nem tudok én semmit olyan különöset." (33) 781 "Éfélkor, akkor mikor enyim uram még legény vót, hát gyött hazafelé, mán éntőlem. Akkor ott Derékon, Derékon a rét; az ember a réten gyött oda, ő meg egy másik cimborával gyött az úton. Oszt kiabáltak neki, hogy.-- Erre gyere — aszongya - erre gyere be! Úgy kiabáltak apádnak es. (Ezt a lányának mondja.) Aszongya: - Erre gyere be, erre gyere be. No, oszt a két fiatal nem ment ám be őhozzá a rétre. Mer ők ezt tudták, hogy ott valami hiba van. Ott mán, ott má boszorkányság vót. Akkor mikor oszt ráértek ide erre a nagy hídra e, mer ő itt lakott — enyim uram - a másik cimborája meg odébb lakott. Akkor mondja, hogy: - Jó tettétek fiam, hogy oda nem gyöttetek a rétre! De az a két gyerek kérem, annyira megijedt, hogy itt a.. . — mivel nem tudott igye hazagyönni e — hanem a szomszédba felvót egy bácsi, - Zsidai bácsi, órát reperágatott - ahho mentek be, de hogy csak így remegtek e. Annyira megijedtek az embertő, mer már a nem rendes munka vót, a nem rendes dolog vót." (20) 782 "Én meg kedves, felköttem hajnalba, de jó hajnalba vót korán, mert akkor még gyalog jártunk Tarjánba, és, felköttem egy hízó libát a hátamra, de nem vót pajtásom, csak magam mentem. De én nem Tarján felé indultam el, mikor letértem a keresztútró, hanem arra lefelé. Lefelé, hát mindég arra mentem, mert ollyan szikra mindég játszott előttem. Hát én az egész gergi rétet mind össze járkátam, míg kivirradtam, de ez a szikra (közbeszólás: És ebbe van, ez való igaz, van), ez olyan, mind, mind egy ember mikor az izé, az elemlámpával, meg van gyútva, de mindég így játszott előttem (gy: Hogy hívják?) (Közbeszólás: Ezt nevezzük boszorkánnak, mert ez a szellem valami izébe mutatta magát, oszt az nem, nem hagyott minket letérni.) Hát osztán, csak mindég járkátam azon a nagy réten, le s fel, le s fel. Sokat mondtam: - Istenem, csak ott vagyok, ahol vótam. Hát akkor elérek, ahol van az a nagy gödör, a keresztfához, a gergi keresztfáho. - Istenem inkább kivirradok, letérdeltem, hát hol vagyok, hát Tarján felé men-