Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)
ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények
736 "Ilyen tehénpásztor vót — tudja - abba az időbe. A bányából akkó szanálták. Bejárt ide kosztra, azt kijárt amoda a Lukvőgy fele. Ott kinn őrizte a tehenet. Aztán egy nap - aszongya — ,hogy elhívom ezt a Mákos gyereket - aszongya — a tehénvei, én meg kaszálok. Vót hat hód födünk, hagyták a gyereknek. Aszongya oszt énnekem a gyerek: — Rozi néni, látott-e már maga - aszongya — , találkozott-e már maga boszorkánnyal? Mondok: — Hát édes fiam, a jó órába — mondom - még én nem. Én nem tudom — aszongya — tizenegy órakor mentem hazafele a borbétól, mer nagyon sokan vótak. És - aszongya - a kapuba - aszongya. . . (nem mondom mán meg a nevit, hogy ki vót, ugye). A kapuba — aszongya — kintállott az asszony. Bottal járt, az igaz vót és aszongya, köszöntem is neki — aszongya. — Jó estét keresztanyám! — aszongya. Mé maga fel van? — F elvagyok fiam. No — aszongya - ahogy ő ment hazafele — aszongya - ahogy elhaladt — aszongya — három vagy négy kaput is — aszongya - lássa ő aszongya, hogy disznó alakjába. Szóval úgy mint egy disznó, disznó alakjába vót öltözve — aszongya — és úgy ment utána. Ő nagyon félt, nagyon — aszongya - fét, úgyhogy vót egy kis kanyar, aki elkanyarodott — aszongya — de ő mikor — aszongya - szóval ment utána. Egész eddig a kanyarig, míg meglátta. De aszongya — neki. . . , nekiiramodott a szaladásnak, úgyhogy mikor ő hazaért - aszongya - beesett az ajtón. Ugrott egyet, hogy mi van vele, mi van vele. . . Ezt mondták olyan hogy hivjáknak." (17) + Boszorkány ló alakban: 786, 787, béka alakban: 797 737 Egy éjjel, úgy éjfé tájba gyöttek haza Etesrő a bányászok, hát csak arra lettek figyelmesek, hogy előttük szaladgá hun ide, hun oda egy fiatal nőszemé. Hol elrejtőzött, hol meg előgyött. Erre meg akarták fognyi és körővették a helyet. Meg is ösmerték, olyan vót mint Csőkéné. Má rögén híri vót, hogy Csőkéné boszorka, azé gondolták, hogy no most mefogjuk. De mikor körüvették, hogy maj mefogják. macskává változott. De a macskát is me akarták fognyi, akkor më kígyóvá létt. A kígyót mégis megfoták és akkor vették észre, hogy mégis macskát fogtak. Felzörgették az asszony urát, hogy bemutassák neki macska képibe járkáló feleségit. De csak elámékodtak, mikor Csőkéné az ura mellett feküdt az ágyba. Erre a macskát elerisztették, el is ment, pegyig az ajtó be vót zárva. Kivelrő'csak visszakiabát egy hang,hogy:
