Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

732 (gy: Bábára mondták, hogy boszorkány?) "Az nem vót. Nem. Nem. Áztat nem hallottam, má így má illen régi öregeket, áztat jobban beszélték." (11) 733 "Még macska képibe is jelentek meg, akik ezt csináltá(k). Szopta a tehenet az az illető is akit én mondok, az az asszony Fecske Borcsa e, awót ilyen. (gy: És aztán akkor mi lett ilyenkor a tehénnel?) Úgy, hogy még, hát, hát osztán kigyógyult. Úgy is vót, hogy osztan őt a vasvillával összeverték, úgy, hogy másnap orvoshó kellett mennyi. Macska képibe vót!" (17) 734 "Oszt, azelőtt való este, átment ő a fíáho, vagyis nem is, hogy Omanern egy fekete macska bement a fíáho. Oszt a fia meg tudta, hogy ő. Oszt aszonta neki: - No, most megfoglak, oszt megdöglesz, hogy ha az anyám vagy akkor is! Aztán agyon is verte, ugye ott vótak a nyomok a hátán, meg a vállán.meg mindenütt, aki őtöztette, másnap meghalt az anyja." (14) 735 "(gy : A váltott gyerekről, elváltott gyerekről?) Hát, hát még van egy valami. Ez a komaasszonyom, keresztkomaasszonyom volt és azt mondja, hogy minden éjszaka | egy nagy csúnya lompos kutya, nagy szőrű kutya így - olyan karos lóca vót az ágy mellett neki -, és arra felágaskodott minden éjszaka. Az a nagy lompos kutya és | hát fekő asszony volt. Volt olyan — régen — ilyen sátorlepedő, úgy nevezték. Az ágy körű vót ilyen lepedővel, hogy a fekő beteget nem lehetett látni. És azt mondja, hogy odaágaskodott az a nagy kutya. Ő . .. majd nem tudom mi lelte, emlegette szegény. És. . . valaki haragossá volt neki és annak képibe, kutya képibe járt hozzája az a . . . , az a valaki, akit úgy neveznek: boszorka. Aztán egyszer az apósa ott hált és mëffogta. Sokára és megfogta. Azt mondja, hogy változott a bocskoré, változott a reszelőé, változott az mindené a világon. Akkor mást mondok, még azt is hallottam, hogy megvasalták. Kovácshoz vitték és megvasalták és mikor mán eljárt az idő neki, hogy ugye át kellett nekik térni az. . . a rendes időre, akkor (. . .) elment az illető, elment a hozzátartozója, hogy vegyék le a patkót a lá.. ., a kezérő.. Mer a kezére vót neki verve. De nem vették le ám, nem vették le és úgy. .. úgy halt meg. Igen." (35) + Boszorkány tartott vizikutya: 1066