Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

A néphit mai vizsgálatának alapelvei

A hiedelem és cselekvés másik problematikus pontja az előbbivel összefügg, de általánosabb szinten vetődik fel. A hiedelemrendszer és a kulturálisan szabályozott viselkedésrendszer viszonyáról van szó, melyet a néprajzi kutatás már eddig is többször érintett, leginkább a néphit és a szokások szétválasztásának elvi és gyakorlati kérdései kapcsán. Az eddigi kutatásban végleges, megnyugtató megoldás nem született és az egyes tanulmányok inkább igazodtak a közvetlen szemléleti szinthez: a hiedelmek és szokások egybefonódásának tényéhez. Megkerülve a problémát, azzal oldották meg a helyzetet, hogy a hiedelmek és szokások szétválaszthatatlanságára hivatkozva empirikus anyag leírásakor a két jelenségcsoportot rendszerint együtt kezelték. A néphit és a szokások közötti határok bizonytalanságát a következetlen terminológia is kifejezte: pl. "mágikus szokás". A hiedelemrendszer fogalmát alkalmazó kutatás eddig szintén csak néhány megjegyzés erejéig tárgyalta a kérdést. Eszerint a hiedelemrendszer tudati tartalmat jelent, amely vezérli az emberi akciókat, más szóval irányítja a szokásrendszer működését. Míg tehát a hiedelem képzet, addig a szokás akció. A hiedelmek formája kapcsán vázolt elvek és az empirikus anyagok, így saját gyűjtéseim nyomán a hiedelmek és szokások kapcsolatát ennél bonyolultabbnak tartom, bár nem vonom kétségbe e kettősség bizonyos fokú érvényességét. Minden jel szerint ahhoz, hogy egy cselekvés, gesztus — vagy általánosabban — egy akció szokássá váljon több tényező együttes előfordulására van szükség (Vö. HILL 1975). Míg azonban a hiedelem, mágia, gyógyítás, rítus, szokás stb. kategóriáinak tartalmát egységes keretben nem tisztázzuk (ld. a Néprajzi Lexikon heterogén címszavait), olyan részletvizsgálatokban, mint a jelen munka is, kevés biztosat lehet megállapítani ezekről az egymást is sokban fedő fogalmakról. Úgy tűnik, hogy az ellentmondások és a határok elmosódásának példájára érdemes ismét az imént tárgyalt "hiedelemcselekvések"-hez fordulni. Már maga a kifejezés — még ha véletlenszerűnek is tűnik — jól mutatja, hogy a hiedelemrendszer és a viselkedés valamilyen kapcsolatáról lehet szó. A hiedelmek által determinált eljárásoknak, a mögöttes hiedelemrendszer nélkül nincs értelmük. Közvetlen gyakorlati funkciót töltenek be: rontó erők elhárítását, a közösséget ért bajok megszüntetését (pl. gyógyítás), mindennapi tevékenységek közvetlen sikeres befolyásolását, károkozást ("rontást") stb. E cselekmények az akció minőségét tekintve nem homogének, a legegyszerűbb mozdulattól, gesztustól (pl. köpés, keresztvetés, fenyegetés), több elemet kombináló mozdulatokon át (pl. visszakézről való lemosás), bonyolultabb cselekményekig terjednek (pl. szerelmi rontás - Sz 542 - „piaktikája").Ahidedelemcselekvések egyéni aktivitást jelentenek (legfeljebb