Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)
Befejezés
tanúságtétel, élmény közzétételeként fordulnak elő. Az előadások továbbá szórakoztató, ijesztő s szocializációs célú oktató jelleggel bírnak. A szövegek mai adaptálódása azonban főként az emlékező jelleget, a példaszerű tanúvallomás hatását valósítják meg. Fontos kiemelni, hogy a hiedelemrendszer nem minden hagyományos tartománya mutat ma azonos állapotot. Ez a rétegzettség annak köszönhető, hogy az egyes hiedelemcsoportok hova "ágaznak le", mi a speciális éltető okuk. Pl. a természeti jelenségekkel kapcsolatos hiedelmekben az ismeretek, a racionális tudás terjedése egyértelműen háttérbe szorítja a hagyományos hiedelmeket. Ha kozmogóniai magyarázati elveket keresünk, többnyire a vallásos világkép tanításának elemei jönnek elő. Azt látjuk, hogy egy "kétlépcsős" folyamat megy végbe: a vallásos magyarázatok háttérbe szorították a tradicionális hiedelmeket, majd ezeket együtt a racionális tudás, az iskolai tanítások hatása. A hagyományos néphit nem egy hiedelme kapcsán már a közösség is elítélően, "babonának" ítéli meg korábbi tudását. A néphit mitikus lényei ugyanakkor szinte meglepő módon élénken élnek, a hiedelemszövegek számos tényleges hitre valló mozzanatot közvetítenek. A hiedelmeknek ezt a rétegét részben a világban továbbra is tapasztalható bizonytalanság élménye, részben az epikus szövegek "világa" tartja fent erőteljesebben. Ebben a vonatkozásban az is figyelemreméltó tény, hogy a tradicionális szövegek aktuális jelentésekkel töltődnek fel, s ha az általuk közvetített hiedelemtartalom esetleg háttérbe is szorul, az új közösségi jelentések élővé teszik az adott közleményt. Munkám befejezéseként még egy összefüggést kívánok érinteni. Utaltam már arra, hogy a jelen vizsgálat többszörösen is kompromisszum jellegű, mert párhuzamosan egy rekonstrukciós és egy szinkronikus elemzési eljárást kellett követni. A munka elvégeztével megbizonyosodtam arról, hogy mind a hiedelemrendszer, mind a szövegek tényleges dinamikája csak egy közvetlenül is megfigyelhető, vagyis jelenkori megközelítésben írható le maradéktalanul. Egy rekonstrukciós célzatú eljárás ugyanis erősen megköti a kezünket a természetes, kutatótól függetlenül is érvényesülő rendszer megismerésében. Nem utolsósorban a kutatás alapját képező anyaggyűjtési eljárásokat is meghatározza, s ez az interpretáció számára nehezíti meg, vagy éppen teszi lehetetlenné dolgunkat. Az újabb folklorisztikai szövegelemzések, a "beszédetnográfiai" kutatások meggyőzően mutatnak rá a közvetett, nem első kézből, megfigyeléssel vett adatok elemzésének nehézségeire, illetve az ilyen megközelítések korlátozott érvényességére. Saját munkám ez utóbbi szempontot erősíti meg.
