Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

A hiedelemrendszer néhány jellemzője - 2. A hiedelemrendszer kategóriái

A szereplők közül a mitikus lények a történetek menetében különböző módon viszonyulnak a reális lényhez, vagyis az emberhez. A viszonyulás, a szövegben pedig a szereplők funkciója különböző értékeket mutat. Az érté­keket az ember szempontjából állapítjuk meg, vagyis a mitikus lényeknek az emberre irányuló tettei, magatartása alapján. A hiedelemszövegek 'lehetséges világában" a mitikus lényeket éppen ezen értékek megoszlásával lehet leg­inkább leírni, ezért alább összefoglalóan bemutatom a rendszer Karancskeszi­ben élő változatát. A mitikus lények három értéket vehetnek fel: pozitív, negatív és semle­ges csoportot. A boszorkány szemmelverő képessége pl. határozottan negatív, a hetedik gyerek gyógyító, "hasznos keze" pedig egyértelműen pozitív. Ezen túl létezik egy passzív viszony is, amikor a mitikus lény semmilyen kapcsolat­ban nincs az emberrel, vagy olyan a kapcsolatuk, hogy egymásra nézve közömbös cselekedeteket hajtanak végre. Az alábbi jelölések közül megkülön­böztettem az érték határozott, releváns (+) és a nem releváns (—) kitöltését, valamint jeleztem a feltételes, részleges kitöltést is (zárójelben feltüntetett értékek). Ezek alapján a következő értékrendet kapjuk: pozitív negatív semleges 1. Emberfeletti erejű lények boszorkány ­+ ­tudós pásztor + + ­kocsis + ­­gyógyítók + ­­néző + halottmondó + + ( + ) táltos garabonciás + (•) menyecske, kisasszony molnár * + ­dudás méhész papok vincellérek tolvaj egyéb + + ­váltott gyerek ­+ + netedik gyerek + ­-

Next

/
Thumbnails
Contents