Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

A hiedelemrendszer néhány jellemzője - 2. A hiedelemrendszer kategóriái

már csak szórakoztatásként, mint egykori "bolondságokat" mesélik el. A szerelmi jóslás eljárásait (haluskafőzés, almába harapás stb.) azonban a szerelmi varázslás, rontás módjaitól (megétetés, analógiás megkötés stb.) határozottan megkülönböztetik. E szembeállítás bizonyos mértékig kifejezi a közösség megítélését saját hagyományaival szemben, hiszen a serkentés, befolyásolás eljárásait már maguk választják ketté pozitív és negatív jellegűekre. Míg a jóslásokról saját élményekre hivatkozva tudósítanak, addig a "rontó" szerelmi varázslásokról személytelen módon és ugyanakkor szégyenkezve, hosszas kérdezgetés nyomán beszélnek. Intenzitását tekintve e hiedelmekhez hasonló a gyerek megrontásával, elváltásával kapcsolatos hiedelemkör. Itt sem mondhatjuk, hogy e képzetek ma is aktív jellegűek, de a hagyományos láncolat életre hívásához a gyűjtőnek nem szükséges nagyobb erőfeszítést tenni. A gyerekszülés, gyereknevelés objektív körülményeinek megváltozásával az egykori hiedelmek nagy része pillanatnyilag passzív ismeretként húzódik meg, de ezek között a gyerek megrontásának, rontástól való megóvásának emléke, a könyebben meglelhető hiedelmek közé tartozik. Ezek közé tartoznak a szemmelverés elhárításával kapcsolatos már idézett előírások /Sz 601—605/, a gyerek megrontását általában tartalmazó történetek /Sz 941-942/ és a váltott gyerek hiedelmei /Sz 606—614/. Ezekben az esetekben a hiedelmek fenntartását fokozottan elősegítik a narratív szövegek és az elmesélés, a szórakoztatás lehetősége. A történetek egyfelől az ilyen típusú hiedelmek izolálódását akadályozzák meg, másfelől elősegítik a hiedeiemláncok bizonyos mértékű - a szájhagyomány szintjén érvényesülő - elevenségét. Részben ugyanennek a hatásnak köszönhető a visszajáró halottal kapcsolatos hiedelmek mai élénksége, sőt tágabb körben, a mitikus lények képzetének konzerválódása is. Az elmondottakkal talán sikerült érzékeltetni, hogy az emberi élet hiedelmeinek mai helyzete két irányú polarizálódás függvénye. Azon elemei, amelyek a racionális ismeretek terjedése, az objektív körülmények megváltozása hatására izolálódnak, vesztenek intenzitásukból. Ezek pl. gyakorlati használatban alig érhetők tetten. A hiedelmek másik tartománya - bizonyos pontok körül csoportosulva — élénkebb, intenzívebb életet él ma is. E csoport kapcsán a mitikus világ, az irracionális tartalmak irányába mutató szoros kapcsolatot kell világosan látnunk. Azok a hiedelmek, amelyek a mitikus lények, a természetfeletti erők világával közvetlen láncot alkotnak, még ma is betöltik, betölthetik regulativ szerepüket. E viszonyrendszerben — mint utaltam rá - igen fontos szerepük van a hiedelmeket tartalmazó elbeszélő, epikus formáknak. Az ember örökös, megoldatlan bizonytalanság-élménye