Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

A hiedelemrendszer néhány jellemzője - 2. A hiedelemrendszer kategóriái

viszont a cselekmények módjában, a javasolt alkalmazási eljárásban tartalmaznak hiedelmet. Ez a kettősség a gyógyításban igen szembetűnő, de nem kizárólag erre jellemző. Akár a rontásban /Sz 535/, akár az elhárításban /Sz 483, 823/, vagy akár a serkentésben /Sz 392/ is alkalmazhatnak tárgyakat természetüktől ellentétes célzattal. Sokszor a tárgy hiedelemtartalmú sajátossága a mágikus használattal együttesen érvényesül és a két aspektust nemigen tudjuk szétválasztani /Sz 360,414/. A felhasználást, vagyis cselekményt, akciót "programozó" hiedelmek tehát bárminek hiedelemfunkciót tulajdoníthatnak. A néphitben a tárgyak ambivalensek, mert egyfelől a velük való kapcsolatos ismeretek racionálisak, másfelől viszont a használatuk szabálya hiedelem-tartalmú is lehet. A kettő aránya ma teljességgel véletlenszerűnek tűnik, bár valószínű, hogy teljesebb anyag alapján kimutatható lenne a "sűrűsödés" bizonyos szabályszerűsége. 2. Az emberi világ. A hiedelemrendszer második alrendszere tematikailag meglehetősen heterogén anyagot tartalmaz. Az ide tartozó hiedelmek lényegében átfogják az emberi tevékenység egészét s a könnyebb áttekinthetőség érdekében a kategóriákból célszerű volt kisebb-nagyobb blokkokat kialakítani. Ezek a következők: Az ember általában Tárgyak, eszközök — r\égy további alcsoportban Emberi tevékenység - öt további alcsoportban Az emberi test Betegségek, gyógyítás — nyolc csoportba osztva A lélek Az emberi élet menete — három további alcsoportban E beosztásnak inkább praktikus előnyei vannak s az egyes alcsoportok nem egyenlő mennyiségű és minőségű anyagot foglalnak magukba. Tartalmilag az egységeken belül azonban viszonylag homogén szövegek kerültek egymás mellé. A hét alcsoport közül három ölel föl tetemesebb anyagot: a tárgyak, eszközök csoportja (63 szöveg), a gyógyítás (122 szöveg) és az emberi élet hiedelmeinek egysége (156 szöveg). Ez utóbbi kettő kapcsán szeretném megjegyezni, hogy aránylag itt található a legtöbb kéziratból átvett szöveg, ami részben számos jól hasznosítható gyűjtésnek köszönhető - így nem kellett ismételten ilyen típusú adatokat gyűjteni — részben annak tudható be, hogy kezdetben magam a népi gyógyászat adataira nem szándékoztam kitérni. A község hiedelemrendszerének teljessége miatt bizonyos mértékig fel kellett azonban venni ezt a hiedelemtípust is, bár a népi gyógyászat vizsgálata önálló s a jelenlegitől némiképp eltérő megközelítést igényelne (BROMLEJ-VORINOV 1976).