Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

A hiedelemrendszer néhány jellemzője - 2. A hiedelemrendszer kategóriái

senki nem szeretné magát "babonás" színben feltüntetni, hanem azért is, mert a természeti környezet hiedelmeit sok évszázados hatás érte a vallás részéről is. Ha a kozmogonikus hagyományokat vesszük szemügyre, akkor ez teljes mértékig látszik. Általános tapasztalat, hogy ma már nagyon nehéz profán kozmogonikus eredetmagyarázó szövegeket gyűjteni. Az itt közreadott anyag is ezt tanúsítja, hiszen a szövegek túlnyomó része a vallás vagy a tudományos magyarázatok átvett, popularizálódott ismereteit közvetíti. A világot, az embert az Isten teremtette /Sz 30—31/, a természeti jelenségek többségének "eredete" a keresztény vallás alakjaival kapcsolatos. Pl. a mennydörgést okozhatja Isten haragja /Sz 156/, Szent Péter tevékenysége /Sz 152/ és "Illés szekerének sebes rohanása" /Sz 154/. A holdban levő alakok, Jézuska /Sz 45/, Ádám /Sz 49/, Cicelle /Sz 49/, Szent Dávid /Sz 48/, Szent Péter /Sz 47/, holdba kerülésüknek magyarázata /Sz 66/, csakúgy mint több csillag kialakulásának, jellegének értelmezése /Sz 62—67, 70/ a vallásos tanítások és bizonyos fokú naiv népi világszemlélet keveredését tükrözik. Némely példában talán jobban kidomborodik a "profán" tartalom, másokban erőteljesebben érvényesülnek a vallásos mozzanatok. Ez utóbbit elsősorban a legendák képviselik, bár nem minden magyarázat fogalmazódik meg epikus történet formájában. A kozmogonia, a természeti jelenségek képzetei — mint látható — a néphit és a vallásos világkép, ül. a "népi vaüásosság" egybeolvadásának klasszikus területe. Homogenizálódásukat az is erősíti, hogy a technikai civüizáció, az ember holdra szállásának korában a hiedelmek, képzetek mindkét ágát a tudományos vüágkép terjedése egyaránt háttérbe szorítja. A klasszikus mitológiákban, az egyes vaUási rendszerekben a vüág keletkezése, vagyis a kozmogonia áll a tanítások középpontjában. A természeti jelenségek, a kultúrjavak stb. eredete kultúrhéroszok múltbeli tevékenységeihez kapcsolódnak. A magyar néphit - amennyire ezt maki tudjuk következtetni — a múltban sem lépett fel üyen átfogó jeUegű világmagyarázati igénynyel (DÖMÖTÖR 1981). Továbbá az is tény, hogy egy-egy lokális néphitmonográfia mai anyagában üyen típusú hiedelmeket csak töredékesen találunk. Mint Karancskeszi példáján is látható, a "kultúrhéroszok" szerepét a vallás alakjai veszik át. A különböző szentek, az Isten, bizonyos mértékig a néphit hagyományos természetfeletti lényeire emlékeztetnek, hiszen közel azonos tevékenységük jellege. Szövegeim ugyanakkor e "kultúrhéroszok" közül (Szent) Péter és az ördög (Lucifer) "demiurgosz" típusú magatartását is tartalmazzák. Közismert (KÁLMÁNYI 1983), hogy az eredetmagyarázó mondák néhány típusa bizonyos mértékig visszatükrözi a pozitív és negatív