Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

A hiedelemrendszer néhány jellemzője - 1. A történeti feljegyzések tanulságai

Mint többször utaltam már rá, vizsgálatom "nyelv-központú", így benne a vázolt eljárás érvényesül. A leíró-magyarázó apparátus elsősorban a hiedelmek formai vonatkozására szabott és ennek modelljén keresztül próbálok választ kapni olyan további kérdésekre, rnint pl. a hiedelmek tartalmi, közösségi vonatkozásai. A nyelvi hiedelmek közlésének modelljében a néphit kategóriái jellemző jegyei a szövegekben ábrázolt valóságként szerepelnek. Egyelőre a modell egyéb összetevőjétől elvonatkoztatva a szöveget vizsgálom. Mint minden folklór szöveg, a hiedelemszövegek is propozíciókból épülnek fel, vagyis — logikai értelemben — kijelentések halmazai. A folklór szövegek propozíciói felépítik azt a "lehetséges világot", amely - ha hiedelemszövegeket vizsgálunk — a néphit tartalmát ábrázolja. A "szövegvilágon" belül objektumokat, a a szövegvilágban érvényes tényeket, eseményeket és az objektumok közötti relációkat állapíthatjuk meg (PETŐFI 1974). A hiedelemszövegek objektumai a hiedelemrendszer kategóriáit adják, de a szövegek különböző műfaji ismérvekhez igazodva a rendszeren belül érvényes állításokat és a kategóriák közötti kapcsolatok bizonyos körét is tartalmazzák. Ebből következik, hogy a hiedelemszövegek elemzése, leírása nyomán - szigorúan véve - nem az (egykori) néphit, hanem különböző szövegekben "őrzött", közvetített variánsa ismerhető meg. E megfontolások nyomán előbb a rendszer bizonyos kategóriáit történeti feljegyzések adataival szembesítem, majd a paradigmák főbb jegyeit, vagyis a 'lehetséges világban" érvényes főbb tényeket, eseményeket mutatom be. 1. A TÖRTÉNETI FELJEGYZÉSEK TANULSÁGAI Karancskeszi története kapcsán már szóltam arról, hogy az eddigi kutatás milyen kevéssé vizsgálta a falu (a a környező települések) kultúráját. Sajnos a néphit terén sem jobb a helyzet. Jelentősebb hiedelemanyagot e falvakból egyáltalán nem jegyeztek fel, és olyan funkcionalista szemléletű vizsgálatot sem ismerünk, amely a még élő néphit "működését" mutatta volna be. Ilymódon - sajnos — az e kötetben közzétett anyagot nem lehet megfelelő korábbi helyi adatokhoz viszonyítani, nem lehet történetileg összehasonló tani. Úgy érzem azonban, hogy a rendelkezésünkre álló szórványos feljegyzéseket sem becsülhetjük le, hiszen bizonyos tendenciát ezek számbavétele és a mai anyaggal való összehasonlítása jól érzékeltet. Ugyan a feljegyzések alapján csak néhány esetben feltételezhetjük, hogy tényleges hitről, hiedelem-